Halálos vérnyomás-betegség, amelyet alig ismernek

A kisvérkörben föllépő magas vérnyomást szinte mérni sem tudjuk, pedig következményei végzetesek lehetnek.
A pulmonális hypertónia (PAH) lényege, hogy a tüdő artériái kórosan feszülnek a nagy nyomás miatt, majd fokozatosan megvastagszanak, beszűkülnek.
Az köztudomású, hogy a szív nem teljesen szimmetrikus szerv, a jobb fele kisebb és gyengébb, ez végzi a kisvérköri munkát – jobb kamrájából eljuttatja a vért a tüdőbe. A kisvérkör nyomása mindössze ötöde a testbe pumpáló nagyvérkörének. A nagyvérkör a szív bal kamrájából indul, és a test minden sejtjét oxigéndús vérrel látja el. A nagyvérkörben a normális vérnyomás 130/80 Hgmm, a kisvérkörben, amely gyakorlatilag nem mérhető, ennek mindössze ötöde, vagyis 25/15 Hgmm.

Tünetek és következmények
Akiknél föllép ez a betegség, és emelkedik a vérnyomás a tüdejükben, először a kisebb artériák fala vastagszik meg, majd ez a nagyobb artériákra is átterjed. Így a véráramlás csökken, kevesebb oxigén jut a vérbe és általa a szervezetbe is. Mivel az erek beszűkülnek, a tüdőben az érkeresztmetszet beszűkül, gyulladásos folyamatok indulnak meg, amelyek tovább rontják a beteg állapotát.
A PAH következménye – mivel a szívnek nagyobb munkát kell kifejtenie, hogy megfelelő mennyiségű vért juttasson a tüdőbe – a jobb szívfél megnagyobbodása, a cor pulmonale.
A PAH súlyos – gyerekeket, fiatal felnőtteket fenyegető –, életet veszélyeztető, gyógyíthatatlan betegség. Több fajtája ismert, és kezeletlenül súlyos szövődményekkel jár. A tudomány megkülönböztet elsődleges és másodlagos pulmonális hypertóniát. Az elsődleges okát még keresik, de feltételezik, hogy a tüdőartériák falának ismeretlen eredetű izomgyengülése okozza. Nőknél kétszer gyakoribb, mint férfiaknál. A másodlagos PAH oka általában valami elhúzódó tüdőbetegség.

Mit tapasztal a beteg?
A kisvérköri magas vérnyomásos betegeken külső, szemmel látható eltérést sokáig nem lehet látni. Egyébként pedig a PAH tünetei nagyon általánosak: fáradékonyság, mozgáskor föllépő légszomj, gyengeség, krónikus köhögés, ám ezek – sok egyéb betegség mellett – minden más tüdőbetegségnek is állandó kísérői lehetnek. Pulmonális hypertóniában azonban olyan nagymértékű lehet a mozgáskor föllépő légszomj, hogy a páciens egyszerűen elájul. Kezeletlen, előrehaladott stádiumban lévő betegeknél jellemző még az ajak, a körmök elkékülése, lábdagadás, hasi ödéma – amely a szív elégtelen működéséről árulkodik.

Hogyan ismerik föl?
Azokat a betegségeket diagnosztizálják nehezen az orvosok, amelyeknek sok az általános tünetük, vagy amelyek nagyon ritkák. A pulmonális hypertóniára kevés orvos gyanakszik, ha a fenti tüneteket hallja, ezért fordulhat elő, hogy a betegek gyakran éveken át járják a rendelőket, kórházakat, és néha azt hiszik róluk, hogy szimulálnak. A diagnózis felállításában segít a mellkasröntgen, a szívultrahang, a hat percig tartó terheléses gyaloglás, de biztos diagnózist a jobb szívkamrában mért vérnyomásérték ad, ez azonban csak szívkatéterezéssel mérhető.
Forrás: otvenentul.hu