Ki volt valójában a csernobili evakuálást elrendelő Borisz Scserbina?
1986. április 26-án hajnalban következett be a világ eddigi legsúlyosabb atomkatasztrófája a Szovjetunióhoz tartozó észak-ukrajnai Csernobil és Pripjaty városok közelében található Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőműben. Ahogy azt az HBO televíziócsatorna legújabb sikersorozata, a Csernobil is ábrázolja, a merev szovjet hierarchiában rengeteg időbe telt, mire a hatóságok a környék lakóit megpróbálták biztonságba helyezni. A sorozat a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, Borisz Scserbina szerepét emeli ki a veszélyeztetett lakosság evakuálásában. Mi volt a politikus valós szerepe a katasztrófa idején?
Scserbina a sorozatban
Még az olyan, valóságkövetésükért széles körben dicsért filmes alkotások is, mint az HBO sorozata, kénytelenek a történetmesélés érdekében eltérni a megtörtént események pontos menetétől – különösen akkor, ha azok nem is ismerhetők meg.
Így van ez a csernobili katasztrófa esetében is sok szempontból, és Borisz Scserbina életének és szerepvállalásának számos pontjával is. A hidegháborús környezet és a többszintű titkolózás még napjainkban is sok esetben megnehezíti az események és az egyes szereplők cselekedeteinek pontos rekonstruálását.
Az HBO sorozatának második részében a Stellan Skarsgård által alakított Scserbina és a Jared Harris által alakított Valerij Legaszov, a szovjet tudományos akadémia fizikusa helikopterrel tart az erőmű felé. Amikor a tudós óvakodik az atomreaktor pontos működésének ismertetésétől, Scserbina életveszélyesen megfenyegeti.
Ez a mozzanat kétségtelenül a dramatizálást szolgáló elem – az 1980-as évek végén a spontán, de még a bürokratikus eljárással alátámasztott politikai indíttatású kivégzések sem voltak már a rendszer elfogadott részei.
Scserbina semmiképpen nem fenyegethette meg komolyan Legaszovot azzal, hogy kidobja a helikopterből – hiába töltött be magas politikai tisztséget, az ügyet gyilkosságként kezelték volna. A gorbacsovi enyhülés idején már nem voltak bevettek a Sztálin idején megszokott módszerek.
A Minisztertanács elnöke, Nyikolaj Tyihonov 1984-ben nevezte ki Scserbinát helyettesévé. Korábban az olaj- és gázipari vállalatok építési minisztere volt, azelőtt pedig az úgynevezett transzszibériai (Urengoj-Pomari-Ungvár) gázvezeték építését felügyelte. A katasztrófa bekövetkeztekor Scserbina Szibériában volt hivatalos úton, a tényt közlő telefonhívás után 18 órával érkezett Pripjatyba, és adott utasítást a város evakuálására.
A sorozat hideg bürokrataként ábrázolja Scserbinát, aki eleinte – pozícióját féltve – vonakodik elhinni azt, amit beosztottjai közölnek vele. Skarsgård számára a karakter alakításában ez játszotta a legfontosabb szerepet – Scserbina először részt vesz az ügy eltussolásában, majd egyfajta morális karakterfejlődésen keresztülmenve eljut a helyes cselekedetig.
„Érdekes olyan szereplőt alakítani, aki egy hibás rendszer képviselője, egész életében azt védelmezte, majd vissza kell tekintenie életére és be kell ismernie, hogy tévedett” – mondta a svéd színész. „Végül arra a következtetésre jut, hogy valami másért kell kiállnia.”
Sok történelmi személyt alakító színész felelősséget érez azért, hogy pontosan formálja meg karakterét – különösen az olyan fontos emberek esetében, mint Scserbina. Mivel azonban igen keveset lehet egyébiránt tudni a férfi életéről – és mivel a forgatókönyv menete volt az elsődleges szempont –, Skarsgårdnak meglehetős szabadság adatott meg.
„A valódi férfi más, mint akit én játszom” – mondta. „Az igazi emberről nagyon nehéz bármilyen információhoz jutni. Én a forgatókönyvben megírt karaktert játszom, és a forgatókönyvnek, a történetnek szüksége van néhány dologra ettől a szereplőtől – akár valóban ilyen volt, akár nem. Még csak nem is hasonlítok az eredeti Borisz Scserbinára.”
Scserbina igaz története
Számos szovjet politikusról igen nehéz még napjainkban is valódi, alátámasztható információt szerezni. Scserbina esetében a legtöbb tény, amely elérhető róla, éppen a csernobili katasztrófának köszönhető, mivel akkoriban ez volt a világon mindenhol a vezető hír.
Életéről egy rövid összefoglaló megtalálható az 1979-ben kiadott Nagy Szovjet Enciklopédiában. Eszerint Borisz Jevdokimovics Scserbina egy vasutas fiaként látta meg a napvilágot 1919. október 5-én a Donyecki területen lévő Debalcevóban (ma Debalceve, Donecki terület, Ukrajna).
Ez a terület később a Szovjetunión belül az Ukrán SZSZK-hoz tartozott, 1919-ben azonban (az orosz polgárháború idején) éppen a rövid életű, Dél-Oroszország nevű állam részét képezte, amelyet ekkor a bolsevikellenes (fehér) erők irányítottak.
23 éves korában végzett a Harkovi Vasúti Szállítási Intézetben, majd 1948-ban elvégezte az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának pártiskoláját. 1950-re Harkov (ma Harkiv, Ukrajna) város tanácsának titkára volt. Scserbina a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának (SZKP KB) 1961-ben vált tagjelöltjévé.
Az 1960-as években Szibériában az olaj- és gázkitermelés infrastruktúrájának kiépítésében volt része (párttevékenységével párhuzamosan), majd 1973-ban lett az olaj- és gázipari vállalatok építési minisztere, végül 1976-ban a KB rendes tagja.
Nem mindennapi karrierje során Scserbinát kétszer tüntették ki a Lenin-renddel, egyszer az Októberi Forradalom Érdemrenddel, és számos egyéb, hazafias tevékenységet méltató kitüntetést is kapott. 1984-ben a Minisztertanács akkori elnöke, Nyikolaj Tyihonov kinevezte maga mellé a testület alelnökének. Két évvel ezután neve örökre összefonódott a csernobili katasztrófával és az azt kísérő eseményekkel.
Csernobil – tények és fikció
Amikor Scserbina a helyszínre érkezett, a meghibásodott reaktor már 18 órája ontotta magából a légkörbe a radioaktív anyagokat. Habár eddigre egyetértés született abban, hogy a helyzet rendkívül súlyos, a cselekvés csaknem egy teljes napon át elmaradt, mert a szereplők féltek feletteseik haragjától.
Nem lehetett azonban örökre titokban tartani a történteket: a bizonyíték – radioaktív részecskék formájában – hamar elérte Németországot és Svédországot is.
A fennmaradt beszámolók szerint Scserbina először vízzel akarta oltatni a tüzet, mígnem a szakemberek felhívták a figyelmét arra, hogy a víz akár fokozhatja is a nukleáris tűz veszélyeit, így esett a választás a homokra és a bórra.
Az HBO sorozata a tanúk szerint ezt a mozzanatot valósághűen ábrázolta. Akár valóban Legaszov mondta ki a megoldást úgy, ahogyan azt a képernyőn teszi, akár nem, a történteket hitelesen ismerteti a nézővel a produkció.
Szintén meglehetősen pontosan került ábrázolásra az, hogy a szakembereknek úgy kellett rábeszélniük Scserbinát Pripjaty evakuálására. Már éjfél volt április 26-án, mire megtörtént a jóváhagyás.
„Elmondták az egyik párttitkárnak, ő meg azt mondta: »nem adhatom ehhez a beleegyezésem«” – mondta el később a tanácskozás egyik résztvevője. „Elértek egy másikat, aki szintén kifejezte együttérzését, de azt mondta, nem adhatja beleegyezését.”
Végül Scserbina felhívta felettesét, a Minisztertanács akkori (végül utolsó) elnökét, Nyikolaj Rizskovot. A buszok április 27-én, vasárnap délelőtt 11 órakor érkeztek a városba, és elszállították az embereket, akiknek akkor még azt mondták, csak három napra kell hátrahagyniuk otthonaikat.
„Scserbina ebédidő körül hívott vasárnap” – emlékezett vissza később Rizskov. Az alelnök elmondta neki: „Nincsenek már emberek Pripjatyban. Már csak kutyák futkosnak.” A sorozat azt is pontosan rögzítette, hogy a szovjet hatóságok külön embereket vezényeltek ki ezeknek az állatoknak a leölésére.
Mindazonáltal napjainkban is virágzó ökoszisztéma létezik az erőmű körül létrehozott 30 kilométer sugarú zónában, ahol az élővilág folyamatosan adaptálódik a természetellenes környezethez.
Végső soron a rövid televíziós sorozat rendkívül aprólékos munka mellett meséli el élvezetes módon az 1986 áprilisában az erőműben és Pripjatyban történteket, kezdve a kezdeti káosztól az atomreaktor körül, a szovjet hierarchia és az ehhez való vak hűség által okozott késedelmeken át a Legaszov, Scserbina és mások által megtett lépésekig.
Scserbina a Szovjetunió történetének egy másik tragédiája idején is a minisztertanács alelnökeként szolgált: ez volt az 1988. december 7-i örményországi földrengés, amely 25-50 000 halálos áldozattal és akár 130 000 sérülttel is járhatott. A mentéshez Mihail Gorbacsov pártfőtitkár – a Szovjetunió történetében az 1940-es évek óta először – az Egyesült Államoktól is segítséget kért.
Scserbina nem sokkal később, 1990. augusztus 22-én, 70 éves korában hunyt el Moszkvában. Nyikolaj Tarakanov tábornok, aki mellette vett részt a csernobili mentésben, azt állította később, Scserbina igen nagy dózisú sugárzásnak tette ki magát a katasztrófa idején.
Mivel egy 1988-as rendelet megtiltotta a szovjet orvosoknak, hogy bárkinél a halál vagy megbetegedés okaként a radioaktív sugárzást jelöljék meg, nem lehet tudni, hogy Scserbina halálát mennyiben okozta csernobili tartózkodása. Annyi bizonyos, hogy szerepvállalása nélkül az atomkatasztrófa akár még ennél is súlyosabb lehetett volna.