Ma van a Pi-nap

1988 óta március 14-én ünnepeljük a kör kerületének és átmérőjének hányadosát, a legendás pi (π) számot. Érdekesség, hogy 1879-ben ezen a napon született Albert Einstein.

A szám szerelmesei nemcsak nemzetközi napot gründoltak a pínek, hanem többek között verseket, dalokat is írtak a jó öreg 3,14-nek. Szász Pál matematikus 1952-ben például úgynevezett mnemotechnika versben örökítette meg, 1988-ban Darren Aronofsky pedig filmet forgatott a híres számról.

Mi is az a pi?

A π (pi) egy matematikában és a fizikában használt valós szám. Az euklideszi geometriában a kör kerületének és átmérőjének arányaként definiáljuk, görög neve (periféreia = kerület) is erre utal, maga a rövidítés ennek a szónak az első betűje. A pi irracionális, sőt, transzcendens szám.

Értéke 5 helyiértékig 3,14159, de a tizedes jegyek száma végtelen. A modern számítástechnikai módszerekkel már több mint 1 billió tizedesjegyig kiszámították az értékét, de semmilyen ismétlődési minta nem fedezhető fel a számokban. Az interneten könnyen hozzáférhető az irracionális szám 10 millió, de akár 4,2 milliárd helyiértékig.

Végigvonul a történelmen

A Pi, a kör területének kiszámításakor jelent meg mint probléma. Már az i. e. 2000 körüli időkből származó egyiptomi Rhind papiruszon található egy képlet, ami ezen probléma megoldására vonatkozik. A képletet alkalmazva 3,1605 értéket kapunk, ami ebben az időben csodálatos pontosságnak számított.

Arkhimédesz a körbe írt és a köré írt sokszögek kerületének határértékeivel közelítette meg a Pi értékét. Ugyanekkor Mezopotámiában egy lényegesen durvább közelítő értéket használtak, és szinte minden országban, minden matematikával foglalkozó tudós más és más közelítést alkalmazott.

Kínában a Han-dinasztia alatt elrendelték a mértékegységek egységesítését. Ezt a munkát Liu Ci csillagász hajtotta végre. Ekkor történt a matematika történetében először az az eset, hogy törvény szabta meg a Pi értékét (ez akkor 3,1547 volt). A hinduk 500 körül már 3,1416-tal számoltak. A perzsák 16 tizedes jegyig számították ki az értékét.

30 évig számolta, de tévedett

Európában először Ludolph van Ceulen (1550–1617) német származású holland matematikus 1596-ban megjelent könyvében húsz tizedesig határozta meg π értékét. Munkássága nyomán a Pi-t „Ludolph-féle számnak” is nevezik.

Már a XVIII. századtól tudták, hogy a Pi irracionális szám, jelölésére a görög „Pi” betűt 1739-ben Leonhard Euler javasolta. 1784-ben Shancks angol matematikus 30 évi munkával 707 tizedesjegyig számította ki, de 1944-ben a szintén angol Fergusson kimutatta, hogy Shancks az 528. tizedestől kezdve tévedett.

Forrás: fn.hu