Magyar tudós új elmélete a meddőségre

Magyar biológus izgalmas cikke jelent meg egy tekintélyes nemzetközi szakfolyóiratban arról, hogy miért okoznak meddőséget a nemi betegségek. A kutató az evolúciós gondolkodásmód alkalmazásával magyarázza a jelenséget.
Az evolúciós gondolkodásmód a „hogyan működik?” kérdése mellé teszi a „miért működik így?” kérdést. Ez utóbbinak az élővilágot formáló evolúció ad értelmet, amely a természetes kiválogatódás útján ruházza fel az élőlényeket a szaporodást és túlélést elősegítő vonásokkal, írja honlapján Müller Viktor, az ELTE Biológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, akinek izgalmas cikke jelent meg egy rangos nemzetközi szakfolyóiratban.

Müller Viktor elméleti biológus a Kossuth Rádió Szonda című műsorában elmondta: a nemi betegségeknek egy kevéssé ismert, de viszonylag súlyos komplikációja, hogy terméketlenséget okozhatnak. Az egyik „fő bűnös” a gonorrhea, a másik a chlamydia baktérium, de ide lehet sorolni a szifiliszt is. A terhesség alatt szifiliszfertőzött nőnek egyharmad esélye van arra, hogy egészséges magzatot hozzon a világra, egyharmad eséllyel abortusz lesz a vége, egyharmad eséllyel pedig a magzat megfertőződik és maradandó károsodást szenved. Ennél kevésbé agresszív a gonorrhea és a chlamydia bakteriális kórokozója, de azokkal is előfordul, hogy kismedence-gyulladást okoznak, melynek maradandó károsodása lehet, hogy a nő később nem tud teherbe esni.
Hangoztatta: ezt nem ő ismerte fel, az ő és kollégái munkája egy evolúciós elmélet arról, hogy miért „csinálják” ezt a kórokozók. Elméletük szerint nem véletlenül, hanem szándékosan. A fertőzés nem egyszerűen mellékhatás, hanem az evolúció alakította ki a kórokozók terméketlenséget okozó képességet azért, mert ezzel fokozhatják a terjedésük esélyét. A férfi és a nő kapcsolatában ugyanis nagyon erős kapocs a gyermek. Ha nincsen gyermek, az növeli annak az esélyét, hogy felbomlik egy kapcsolat vagy hogy valamelyik fél máshol keres új partnert. Egy nemi úton terjedő kórokozónak a monogámia zsákutca. Bármi olyan képesség tehát egy ilyen kórokozóban, ami növeli annak az esélyét, hogy a megfertőzött férfi vagy nő új partnert keres, a kórokozó számára „előnyt jelent”, magyarázta az ELTE Biológiai Intézetének tudományos főmunkatársa.

Hozzátette: az elméletet nagyon nehéz egyértelműen bizonyítani, hiszen az evolúció nem játszható újra ezen a skálán. Vannak viszont árulkodó jelek. Az elmúlt években születtek meg azok a kísérleti eredmények, újabb ismeretek, amelyek alapján valószínűsíthető a hipotézis. A legerősebb jeleknek Müller Viktor azokat a mechanizmusokat tartja, amelyek létrehozzák a terméketlenséget ezekben a fertőzésekben. Az elmúlt években megtalálták azokat a molekulákat, amelyek révén ez a fajta károsodás létrejöhet, és sokszor az a kép rajzolódik ki, hogy ezeknek a molekuláknak semmi más értelmük nem fedezhető fel, mint az, hogy terméketlenséget okozzanak. A gonorrheabaktérium olyan sejteket fertőz a női ivarszervekben, amelyeken nincsenek csillók, miközben a legfontosabb károsító hatása a csillós sejteken jelentkezik, s ha ezeket elpusztítja, csökken a teherbeesés esélye. Egy nemi úton terjedő másik baktérium szintén a csillós sejtekre hat.

Müller Viktor megítélése szerint erős fantázia kell ahhoz, hogy bármiféle más értelmet tulajdonítsunk ezeknek a mechanizmusoknak. Az evolúció mindig véletlen variációkkal dolgozik, de ha kialakul egy olyan sajátság, ami előnyös – ez esetben az említett kórokozóknak a szaporodása vagy átterjedése szempontjából -, akkor az ezt hordozó egyedek jobban tudnak szaporodni, tehát az ő utódaik s ez a tulajdonság is elterjedhet.

Müller Viktor hasznosnak tartaná olyan célzott beavatkozások kifejlesztését, amelyek a közvetlenül terméketlenséget okozó mechanizmusokat, molekulákat gátolják. A mostani gyógyszerek úgy működnek, hogy gátolják a kórokozók szaporodását vagy elpusztítják őket. A gonorrhea kórokozójának azonban már majdnem minden gyógyszerosztály ellen van rezisztenssé vált változata. Ha viszont a terméketlenséget okozó mechanizmust céloznák meg egy gyógyszerrel, a kórokozó a szervezeten belül ezt „észre sem venné”, miközben az gátolná a továbbterjedését. Egy ilyen kezelés hatékonyságát nem hetek, hónapok vagy évek, hanem esetleg emberi generációk alatt tudná lerontani a kórokozó az evolúciója által, véli Müller Viktor.