Meglévő nyelvhasználati jogaikkal sem élnek minden esetben a kárpátaljai magyarok

Az utóbbi években gyakran emlékeztetnek bennünket, kárpátaljai magyarokat arra, hogy meg kell tanulnunk ukránul. Miközben egyetértünk ezzel, utalni szeretnénk azokra a kárpátaljai magyar nyelvészekre, akik arra emlékeztetnek: az államnyelv elsajátításának az anyanyelv megőrzésével és minél szélesebb körű használatával kell együtt járnia, a magyar nyelv, és azonosságtudat ugyanis csak akkor maradhat fenn, ha használhatjuk és ahol lehet, használjuk is anyanyelvünket, például a hivatalokban is.

 

Ukrajnában a nyelvekről, a nemzeti kisebbségekről, az állampolgári beadványokról és a helyi önkormányzatokról szóló, továbbá a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálásról szóló törvény lehetővé teszi, hogy azoknak a közigazgatási egységeknek (járásoknak, városoknak, községeknek) a területén, ahol a magyar nemzetiségűek aránya meghaladja az 50%-ot a magyar nyelv az államnyelv mellett a hivatalos ügyintézésben is használható.

A legutóbbi, 2001-es népszámlálás adatai szerint Kárpátalján belül a Beregszászi járásban, illetve összesen 80 tele­pülésen haladja meg a magyarok aránya az 50%-os küszöböt (ebből 33 a Beregszászi járásban található, 6 a Munkácsiban, 20 a Nagyszőlősiben, 21 pedig az Ungváriban). Összesen a Kárpátalján élők három ötöde (62 százaléka) él olyan településen, ahol a magyar nemzetiségűek aránya meghaladja az 50 százalékot.

A Termini (http://ht.nytud.hu/) Kárpát-medencei magyar nyelvészeti kutatóhálózat kárpátaljai egysége, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola keretében működő Hodinka Antal Intézet legutóbbi kutatási programja során azt vizsgálta, milyen mértékben van jelen a magyar nyelv a kárpátaljai magyarok lakta vidékeken.

593 felnőtt kárpátaljai magyar válaszolt például arra a kérdésre, milyen nyelvet használ általában egyes helyzetekben. A kárpátaljai magyarok településterületére kiterjedő kutatás eredményeiből kiderült, hogy több olyan szituáció van, ahol a magyar nyelv szinte kizárólagos használatú (család, egyház); több helyszínen (pl. a postán, boltban, munkahelyen, orvosnál) vegyes a nyelvhasználat: a körülményekhez igazodva egyszer magyarul, másszor a többségi nyelven szólalnak meg honfitársaink. A magyar nyelv használati aránya a hivatalokban a legalacsonyabb, és különösen így van ez, ha írásban kell hivatalos ügyeket intéznünk.



A kérdőíves adatok mellett júliusban-augusztusban más is végeztünk a célból, hogy felmérjük: milyen mértékben jelenik meg a magyar nyelv a helyi önkormányzati hivatalok mindennapi ügyintézésében.

Két megbízott kérdező­biz­tos 48 magyarok lakta település önkormányzati hivatalát hívta fel tele­fo­non, aziránt érdeklődve, hogy ha kérvénnyel szeretnének fordulni a helyi önkormányzathoz, azt megírhatják-e magyar nyelven. Egyetlen települést kivéve, mely azonban a közel 75%-ban magyarok lakta Beregszászi járásban van, mindegyik hely­ségben meghaladja a magyar nemzetiségűek aránya az 50%-os határt, azaz valamennyi hivatalban van jogi lehetőség a magyar nyelv használatára.

Arra a magyar nyelven feltett telefonos kérdésre, hogy amennyiben a település lakosa át szeretné építeni a házát, kell-e engedélyért folyamodnia a helyi tanácshoz, 39 esetben magyar nyelven érkezett a válasz. 8 településen a telefont felvett önkormányzati dolgozó nem tudott ugyan magyar nyelvű felvilágosítást adni, de magyarul értő és beszélő kollégát hívott segítségül, aki magyarul válaszolt a kérdésekre. Egy esetben magyarul nem beszélő, ám a magyarul feltett kérdéseket értő dolgozó vette fel a telefont, és ukrán nyelven adott tájékoztatást. Azaz egyetlen kivételtől eltekintve a szóbeliség szintjén valamennyi településen lehetett tehát magyar nyelven tájékozódni a helyi hivatalban.

Kétnyelvű felirat egy beregszászi hivatalban

Munkatársaink következő kérdése az volt, hogy a helyi önkormányzathoz benyújtandó kérelmüket megírhatják-e magyar nyelven. A 48 felhívott ön­kor­mányzat közül 28-ban kapták azt a választ a kutatók, hogy benyújthatják ma­gyarul is a dokumentumot. 20 településen azonban eluta­sították a kérést, és ragaszkodtak az ukrán nyelvű kérvényhez.

Azon települések közül, ahol elfogadják a magyar nyelven benyújtott kérelmeket is, 15-ben abszolút természetesnek tartották, hogy az ügyfél magyar nyelven szeretne az önkormányzathoz fordulni. Egy köz­ségben azzal nyugtázták a magyar nyelvű irat elfogadását, hogy mivel a helyi ön­kor­mányzat valamennyi tagja ért magyarul, nem lesz gond annak értelme­zésével. Egy másik helységben csak akkor fogadják el a kisebbségi nyelvű beadványt, ha „nagyon muszáj”, és valóban nem képes az ügyfél állam­nyelven meg­fogalmazni kérését. Egyik önkormányzat munkatársa szerint elfogadják ugyan a magyar nyelvű beadványokat, de választ csak államnyelven tudnak küldeni. Az egyik Ungvár közeli kistelepülésen nem zárták ki a magyar nyelvű kérelem elfogadását, de értetlenségüket fejezték ki az ügyfél szándékával szemben, mondván, nem értik, miért kellene magyarul kérvényt írni, amikor ennyit mindenki meg tud fogalmazni ukrán nyelven.

A magyar nyelvű beadvány elfogadását elutasító településeken leg­többször (7-7 esetben) azzal indokolták válaszukat, hogy Ukrajnában ukránul kell a hivatalos ügyeket intézni, illetve ha valaki nem tud ukránul, akkor majd az önkormányzat munkatársai segítenek az államnyelven megfogalmazni a beadványt. Az egyik munkatárs azt tanácsolta, hogy ha nem tudja ukránul megírni kérvényét, írassa meg olyannal a beadványt, aki tud ukránul.

Négy településen belementek ugyan abba, hogy magyar nyelven for­duljon hozzájuk az ügyfél, ám azt mondták, ők majd lefordítják a beadványt az államnyelvre, és a fordítást fogják iktatni, nem a magyar nyelvű eredetit.

Palágykomorócon többségben vannak a magyarok, a magyar nyelv a hivatalban is használható

Három polgármesteri hivatalban azt mondták, nem hallottak arról, hogy az államnyelvtől eltérő nyelven is lehet beadványokat elfogadni, és ragasz­kodtak az ukrán nyelvű írásbeli ügyintézéshez. Két településen a felsőbb szervekkel, illetve az esetleges ügyészségi ellenőrzéssel magyarázták, miért nem fogadhatnak el magyar nyelvű kérvényeket. Egy polgármester azzal indokolta a magyar kérvény elutasítását, hogy az önkormányzat ukránul fog­lalja írásba a határozatait, ezért célszerű a beadványnak is államnyelven születnie. Egy másik településen azt válaszolták, hogy a magyar nyelvű bead­vány egész egyszerűen nem érvényes. Egyik Ungvárhoz közeli településen az volt a válasz, hogy a bírónő (azaz a polgármester asszony) ukrán, s nem érti meg a magyarul írott dokumentumot. S akadt olyan település is, ahol a tele­font felvett ügyintéző felháborodva kérdezett vissza: „olyan nehéz ukránul megírni?”

Az elmúlt év nyarán végzett telefonos felmérésünk tehát alátámasztja a kérdőíves vizsgálatunk ered­ményét: a szóbeli ügyintézés szintjén a legtöbb magyar többségű településen használható a magyar nyelv, ám a magyar nyelvű írásos hivatali ügyvitel már esetleges, még az olyan helységekben is, ahol a magyar nemzetiségűek abszolút többséget alkotnak. Számos esetben nem az állam tiltja tehát a magyar nyelv használatát, hiszen erre a törvények lehetőséget adnak, hanem mi magunk nem élünk a jogainkkal. Ne féljünk használni a magyar nyelvet, hiszen a nyelvet csak az tartja fenn, ha használják!

Hodinka Antal Intézet