Mennyire biztonságos ma Csernobil?

Az 1986-ban súlyos nukleáris katasztrófát szenvedett csernobili atomerőmű ma Ukrajna legfelkapottabb turisztikai célpontja. De vajon mennyire biztonságos a környezet manapság, több mint három évtizeddel a baleset után?

Az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok közelében fekvő Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű 4-es reaktorblokkjában 1986. április 26-án hajnalban egy erőteljes gőzrobbanás történt, aminek következtében a megnyíló reaktormag rendkívüli magas mértékű radioaktív sugárszennyezést bocsátott ki magából a környezetbe. A történteket az HBO egy idén májustól bemutatott ötrészes minisorozatban dolgozta fel. A Csernobil címen futó széria hatalmas népszerűségre tett szert világszerte, aminek köszönhetően azóta jelentősen megugrott a katasztrófa helyszínére szervezett turistalátogatások száma.

A hatóságok közel egy évtizede nyitották meg az addig lezárt területet a nagy nyilvánosság előtt. Az ukrán turisztikai ügynökség becslése szerint a tavalyi évben 60 ezer érdeklődő kereste fel Csernobilt, amely így az ország légnépszerűbb látványosságának tekinthető. Idén májusban pedig a korábbiakhoz képest további 30 százalékkal megszaporodott a foglalások száma, és a felfokozott érdeklődés vélhetően a nyári hónapok során végig kitart majd. Mindez persze joggal veti fel a kérdést, hogy vajon mennyire biztonságosak ezek az utak.

Mikor veszélyes a radioaktív sugárzás?

Egyfelől érdemes leszögezni, hogy a sugárzás magas dózisban valóban szövetkárosodást, akut megbetegedést, illetve a rákkockázat emelkedését vonja magával. Másfelől viszont árnyalja a képet, hogy az emberek a Föld minden egyes pontján és minden egyes nap érintkeznek radioaktív sugárzással. Ez a természetes háttérsugárzás több forrásból tevődik össze, beleértve például a bolygó által kibocsátott sugárzást, az élő organizmusok által generált sugárzást vagy éppen a Napból és a többi csillagból érkező kozmikus sugárzást.

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapján található információk szerint Magyarországon évente átlagosan 2,4 millisievert (mSv) sugárzás éri a lakosságot a természetes környezetből, ami még bőven a biztonságosnak vélt szinten belül marad. Az orvosi képalkotó berendezések némelyike 1 mSv-nél is kevesebb radioaktív sugárzást bocsát ki, de a legerősebb CT-készülékek is legfeljebb 20 mSv-vel terhelik a páciensek szervezetét. Mindez annak tükrében értékelhető igazán, ha hozzátesszük, hogy a DNS károsodásához 50-100, a fehérvérsejtek számának átmeneti csökkenéséhez 200-1000, súlyos sugárbetegség kialakulásához pedig 2000 mSv sugárzásnak való kitettség vezet. Nagyjából 10 ezer mSv pedig már néhány napon belül halált okoz.

Ilyen a sugárzás Csernobilban
A csernobili robbanást követően 8-16 ezer mSv sugárzás zúdult a helyi környezetre, ami nagyjából azzal egyenértékű, mintha valakin 80-160 ezer mellkasi röntgenvizsgálatot végeznének el. Mint azt Fred Mettler, az Új-Mexikói Egyetem orvosi kara sugárzástani intézetének professzora a Live Science érdeklődésére elmondta, a katasztrófa során kiszabaduló sugárszennyezés ugyan halálos mértékű volt, az időjárási körülmények függvényében azonban eltérően érintette a környékbeli településeket. Miközben egyes távolabbi helyszínek igazi gócpontokká váltak a sugárzás tekintetében, addig akadtak egészen közeli falvak, amelyek mégsem szenvedtek olyan erős szennyezést. Mi több, a sugárzás mértéke akár utcáról utcára is jelentősen változó lehetett.

A sérült reaktor romjait mára acélból készült burával fedték be, mindemellett még mindig erős radioaktív sugárzást bocsátanak ki, ahogy ez így is marad még vagy 20 ezer évig. Ezzel együtt a nyilvánosság előtt is megnyitott zónák vélhetően kisebb sugárzásnak voltak kitéve a katasztrófa idején, dacára annak, hogy közel helyezkednek el – árulta el Mettler professzor, aki az ENSZ Tudományos Bizottsága a Sugárzás Hatásának Tanulmányozására (UNSCEAR) tagjaként maga is járt a régióban 1989 és 1990 során. Hozzátette, a háttérsugárzás a baleset előtt alacsonyabb volt a területen, mint a globális átlag, ami szintén segített enyhíteni a katasztrófa következményeit.

A Chernobyl Tour ukrán turisztikai cég honlapja ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy biztonsági okokból a turisták csak meghatározott helyszínekre mehetnek be, ráadásul ott sem sétálgathatnak egyedül, csakis idegenvezető jelenlétében nézelődhetnek. Egy átlagos egynapos látogatás Csernobilban azzal kezdődik és azzal is végződik, hogy minden látogatót doziméteres ellenőrzőpontokon vizsgálnak meg, valamint a túra közben is meg kell egy alkalommal ismételni a tesztet. A vendégek ezen felül nem érinthetik meg az épületeket és a növényeket, nem vihetnek magukkal haza semmit a helyszínről, továbbá nem ülhetnek le a földre és a kameráikat sem tehetik le.