Milliók köszönhetik az életüket Robert Kochnak

Robert Kochnak több halálos betegség megfékezésében is komoly szerepe volt.

174 éve született Robert Koch Clausthalban. Az orvostudományi egyetemet summa cum laude minősítéssel végezte el. Dolgozott katonaorvosként is, de a világ leginkább kutatóorvosként és mikrobiológusként ismeri. Őt tartják a bakteriológia szülőatyjának, aki kísérletei során felfedezte a tuberkulózis és a kolera kórokozóját is.

A lépfene kutatása hozta meg számára az ismertséget

Először a lépfene kórokozójának felfedezésével hívta fel magára a figyelmet. Szegényes körülmények között, a feleségétől kapott mikroszkóppal vizsgálta a vágóhídról kapott húsdarabokat. Laboratóriumát otthonuk egyik szobájában alakította ki. A Bacillus anthracis nevű baktériumot előtte már többen is vizsgálták, de egyik kutató sem tudott elegendő bizonyítékot felmutatni ahhoz, hogy bebizonyosodjon, ez a kórokozó felel az állatállományt erősen megtizedelő betegségért.

Első lépésben kimutatta, hogy a lépfenében elhullott állat lépéből vett vérminta elpusztítja az egeret, míg az egészséges birka vére nem. A kórokozó azonban lehetett volna valami más, a vérben levő ágens, ezért a marhák szeméből vett csarnokvízben tiszta tenyészetet készített a baktériumból, amelyet több ízben új tenyészetbe helyezett, hogy a baktériumon kívül biztosan ne legyen más anyag benne, ami a beteg állatból származik.

Koch módszeres, gondos munkával bebizonyította, hogy tenyésztett bacilusai is képesek lépfenét okozni a kísérleti állatokban. Eredményeit 1876-ban megmutatta a Breslaui Egyetem professzorának, aki a kutatás teljes anyagát megjelentette egy általa szerkesztett botanikai szaklapban. Ez hozta meg a szegény sorban élő orvos számára az ismertséget.

A bakteriológia atyja

A következő négy évben Wollsteinben maradt és továbbfejlesztette baktériumtenyésztő, -festő és -fotózó módszereit és tanulmányozta a sebfertőződést okozó mikroorganizmusokat. 1880-ban a berlini Birodalmi Egészségügyi Hivatalban kapott először egy kisebb, majd egy nagyobb laboratóriumot. Asszisztenseivel kidolgozta a baktériumok szilárd táptalajon való növesztését, amire először krumpliszeleteket, majd zselatint használt. A zselatin azonban 37 Celsius-fokon, a humán patogének ideális tenyésztési hőmérsékletén elfolyósodott, ezért Petri javaslatára a tengeri moszatokból kivont agart alkalmazták a róla elnevezett Petri-csészében.

Ekkor dolgozta ki az úgynevezett Koch-féle posztulátumokat, azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell egy bakteriális kórokozó azonosításakor. A feltételek között szerepel, hogy a mikroorganizmusnak az adott betegség minden esetében jelen kell lennie, valamint tiszta tenyészetben is kimutathatónak kell legyen.

Szembeszállt a TBC-vel és a kolerával

1882. március 24-én, a berlini fiziológiai társaság ülésén bejelenthette, hogy megtalálta a tüdővész bacilusát. Kilenc évvel ezután pedig már bemutatta újabb felfedezését: a tuberkulózis elleni szérumot, a tuberkulint. Végül a kolera kórokozóját is sikerült megtalálnia. A kolera terjedésének megakadályozásáért százezer koronás jutalomban részesült, 1905-ben pedig a tuberkulózis kórokozójának azonosításáért orvosi Nobel-díjban részesült.

Munkássága előtt a Google-kereső is tisztelgett. Megidézte a kezdetleges krumpliszeleteken megvalósított baktériumtenyészeteket, de a kereső betűit formázó képeken megjelent asszisztensének szabadalma, a Petri-csésze is, valamint a Nobel-díjas orvos arcképe is.