„Mutasd az írásod, megmondom, ki vagy”

A címbeli idézet nem véletlen, ugyanis a kézírás egyfajta „kivetítő”: maga az írásmód az író személyiségéről árulkodik. A kézírás elemzésével külön humán jellegű tudomány – a grafológia – foglalkozik, melyet íráspszichológiának is szokás nevezni. A grafológiai elemzés képes feltárni az író személy pszichés és fizikai állapotát, valamint főbb képességeit és személyiségjellemzőit.

Hogy a betűk és a szavak adott személyekről sokat elárulnak, azzal már az ókorban is tisztában voltak. Phalerensi Demetrius, a Kr. e. IV. században élt athéni szónok pl. így vélekedett erről: „A betű mutatja a lelket, aki betűkkel ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét, mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét.” Arisztotelész (Kr.e. 384–322), az ókor egyik legnagyobb bölcse pedig azt mondta: „Éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.”

Maga az írástudás azonban csak a XV. századtól kezdett szélesebb körben terjedni, így az emberek által leírt betűk különbözőségének is ettől a kortól szentelnek nagyobb figyelmet. Az első könyv, amely a kézírás elemezhetőségét felveti, 1611-ben Idengraphicus nuntius címen jelent meg. A mű szerzője a nápolyi Prosper Aldorisius volt, aki a kézírás és a temperamentum között kapcsolatot feltételezett. Lendületet adott a grafológiával való foglalkozásnak Jean Hippolyte Michon (1806–1881) francia abbé könyve is, akit szerte a világban a grafológia „atyjaként” tartanak számon. Maga az elnevezés is az ő nevéhez fűződik.

Érvényes tudomány-e a grafológia? Némelyek teljes értékű tudománynak, míg mások áltudománynak tekintik. De a témát górcső alá vett személyek többsége úgy véli, hogy a grafológia vizsgálati eredményeit a pszichológia és a valóság, az emberi önismeret és a tapasztalatok rendre visszaigazolják. Sőt adott esetben bírósági, rendőrségi ügyekben is perdöntő értékűnek fogadják el a grafológus véleményét.

Hogyan dolgozik a grafológus? Nos, rengeteget mér. Mivel az írásminta nagyon sok metrikus elemet tartalmaz, a grafológus aprólékosan górcső alá veszi az írást, és hosszú órákon keresztül csak az erre a célra kifejlesztett grafológusi vonalzójával dolgozik. A kapott eredményeket táblázatban rögzíti, és számol. Vannak persze nem ennyire objektív és statikus jegyek is. Például amikor meg kell állapítani egy írás ritmusát, harmóniáját, sebességét vagy formanívóját, akkor szubjektív mezsgyére érkezünk, de ettől nem veszti el a grafológia a hitelét.

A grafológia legfőbb vizsgált területei a következők: mentális képességek, energizáltság, munkához való viszony, szociabilitás, emóciók, énhez való viszony, szexualitás, családhoz fűződő viszony.

Betűszimbolika. A grafológiai kutatások eredményeként ma már egyetlen betűből is következtethetünk az azt leíró személy jellemére, így pl. a magyar ábécé kézzel írott kisbetűinek esetében is. Következzék néhány példa.

Az „a” betű megmutatja, hogy írója milyennek és mekkorának érzi magát, elsősorban a munka területén. Egészséges személyiségű, jó közérzetű ember általában kerek, horpadásmentes „a” betűket ír. A szűk, összenyomott „a” betű a szorongatottság, a szorongás jele.

Az „e” szellemi önértékelésünk betűje. Azt mutatja meg, hogy írója tisztában van-e szellemi értékeivel, nem becsüli-e túl vagy éppen alul önmagát ezen a területen. A nárcizmusra utaló jeleket is ebben a betűben találhatjuk meg.

A „g” a szexualitás betűje. Megmutatja írójának vágyait, törekvéseit, élménykészségét. Azt mondják, minél kisebb hurkot rajzolunk ebben a betűben, annál kisebb az igényünk ezen a területen, bár e betű jelentése rendkívül összetett.

A „gy” a párkapcsolat vizsgálati helye, ahol a „g” az író személy maga; az „y” pedig a párja, partnere. E két betű egymáshoz viszonyított nagysága, távolsága, valamint kötöttségük, vagy éppen kötetlenségük árulja el a kapcsolat minőségét.

Az „o” az „a” mellett a második én-kép betűnk. Az önértékelés betűje, melyben a jó közérzet is tükröződik. Harmóniaérzés esetén telt, pszichés sérülések előfordulásakor viszont formátlan, törött, horpadt vagy szöges lehet.

A „t” betű áthúzása a vezetést, a vezetettséget, a dominanciaigényt, az akaraterőt szimbolizálja.

Árulkodó a nagy kezdőbetűk írásmódja is. A szöveg többi betűjénél lényegesen nagyobb kezdőbetű önbizalmat és tetszelgést, míg aránytalanul nagy kezdőbetűnél különlegességre, illetve elvakultságra és felesleges okoskodásra következtethetünk. Az átlagosnál kisebb kezdőbetű önérzethiányt, szerénységet, kishitűséget, a kudarcoktól való félelmet, illetve megalkuvást sugall. A túldíszített (becsavart) kezdőbetű a kiemelkedni vágyás, őszintétlenség, hiúság és beképzeltség, míg a vastagított kezdőbetű az erőfitogtatás jele.

A tollforgató jelleméről sokat elárulhat az írás sebessége is. A gyors írás tettvágyra, dinamikára és lendületre utalhat. Aki sebesen forgatja a tollat, valószínűleg nehezen viseli a monotóniát, eleven, élénk személyiség, aki hajlamos lehet a türelmetlenségre is. Ha az író lassan ír, feltételezhetjük róla, hogy megfontolt, higgadt, nyugodt, óvatos személy.

Érdekes az aláírás kérdése is. Például a szövegnél nagyobb kézjegy fontosságtudatot, feltűnési és érvényesülési vágyat, büszkeséget és önérzetet sugall. Ha az aláírás kezdőbetűje ívelten fedélként, ún. „védővonalként” húzódik az aláírás fölött, ez gondoskodásra, mások védelmére irányuló készségre, valamint a szellemi értékekre való büszkeségre utal. Ilyen aláírása volt többek között a híres feltalálónak, Thomas Alva Edisonnak is.

A név után tett pont arra utal, hogy az író határozott, karakán, következetes és egyenes ember, akinek a jelmondata akár ez is lehet: „Amit mondtam, megmondtam.”

A vezetéknév és a keresztnév összekötése a magánélet és a hivatás egybeforrottságát jelzi: érdekesség, hogy a XX. század nagy népzenekutatójának, Bartók Bélának is ilyen aláírása volt.

Sokat elárul írójáról az asszonyneveknél az aláíráshoz kapcsolt „né” szócska is: ez ugyanis a jól sikerült házasság mutatója. Ha viszont a név és a „né” szócska között hézag vagy törés van, akkor nem a legsikerültebb házasság lenyomatát láthatjuk.

Az írás a nemiséget is kivetíti. A betűknél az alsó hurkok (főképpen a „g” betű) hurkolásából, a szárak alakításából, az írásnyomás milyenségéből következtethetünk a nemi élet, a nemi fantázia, a szexuális ösztön normális – vagy ettől eltérő – alakulására. Ha pl. a „g” hurok szabályos, „előírásszerű” alakításánál a bekötés a középső zónában van, normális nemi életre és magatartásra következtethetünk. Ha viszont a „g” betű teste és a hurok nem kapcsolódik egymáshoz – vagyis a bekötés az alsó zónában valósul meg –, azt jelenti: a normális szexuális életet gátlások és elfojtások zavarják.

A betűk alsó szárainál történő nagyságingadozások egyenlőtlen nemi életre, szexuális kiegyensúlyozatlanságra, belső feszültségre utalnak, míg az alsó hurkok különféle cifrázásai (pl. kettős hurkolás) a nemi vágy természetes irányulásának zavartságára, fantáziálásra, különlegesség keresésére a szexualitásban vagy perverzióra való hajlamra utalhatnak.

A zavarosan egymásba gabalyodó felső és alsó hurkok azt jelentik: az írónak szexualitástól fűtött képzelete van.

Ha a „gy” betűben az „y”-nál kisebb a „g” betű, akkor ez azt jelzi: az egyén a partnerét többre tartja önmagánál. Ha viszont a „g” betű hangsúlyosabb az „y”-nál, akkor az egyén életében a partnernek alárendelt szerepe van.

Az írás sokszor az író betegségét is „elárulja”. A kézírásban tapasztalható gyakori és feltűnő rendellenességek, túlzások minden esetben felkelthetik a testi vagy a lelki betegség gyanúját. Nézzük meg először a lelki betegség jeleinek néhány példáját. Pl. az erősen össze-vissza ingadozó betűk lelki egyensúlyvesztésre és nyugtalanságra, míg a lefelé tendáló sorok depresszióra utalnak. A bántóan nagy hézagok, szó- és sortávolságok a túlérzékenység, ingerlékenység és sértődékenység, míg az erőteljesen balra dőlt írás a beteges szorongás és a kedélybetegség jele(i). Az ún. „mázolt” írás pszichikai zavart, míg a szétesett írás kóros lelki működést takar.

Testi betegségre utaló jelek. Az írásban elszórtan jelentkező apró pontok, szabálytalan kis vonalak, valamint az egyenetlen betűnagyság azt mutatja: az író légzési nehézségekkel, asztmával, nagyfokú erőtlenséggel és kifáradással küzd. A gyakori vonalmegszakadás, illetve töredezett írás zavart légzésre és vérkeringésre, valamint elégtelen szívműködésre utal. A gyenge írásnyomás alacsony vérnyomást, vérszegénységet, gyenge szívműködést, valamint a kiválasztási mirigyek pangásos állapotát tükrözi. Betegség jele, ha az író reszketeg vonalakkal, rendezetlen sorokban ír: Az összerendezetlen írás a szeszes italok mértéktelen fogyasztására és túlzott mértékű dohányzásra, valamint tüdőproblémára is utalhat.