Prehisztorikus ragadozó erszényes kövületeire bukkantak
Kihalt, húsevő erszényes új fajára bukkantak kutatók Ausztráliában. Az élőlény mintegy ötmillió évvel ezelőtt élt Queensland félreeső északnyugati területén, Ausztrália kiszáradó erdőségeiben.
A 20-25 kilogrammot nyomó ragadozó a kontinens legnagyobb, ma élő húsevő erszényesének, a mintegy 10 kilogrammos tasmán ördögnek távoli és jócskán termetesebb rokona. A Whollydooleya tomnpatrichorum az első hivatalosan leírt faj ama furcsa új állatok között, amelyeknek maradványait Queensland „Új Riversleigh”’ névre keresztelt lelőhelyén találtak meg.
Az erszényest taglaló tanulmányt a Memoirs of Museum Victoria folyóirat közölte.
Mike Archer, a vizsgálat vezetője szerint a W. tomnpatrichorumnak nagyon erős foga volt, amellyel korának legnagyobb állatait is leteríthette és felapríthatta.
A 12-15 millió évvel ezelőtti kései miocén időszak – amikor Ausztrália elkezdett kiszáradni, és a megafauna fejlődésnek indult – a kontinens múltjának egyik legrejtélyesebb és legkevésbé ismert periódusa. Az ekkor élt szárazföldi állatok maradványai nagyon ritkák.
2012-ben azonban a kutatók rábukkantak egy teljesen új lelőhelyre, a már nemzetközi hírnevet szerzett Riversleigh világörökségi helyszín közelében, Queensland északnyugati részén. Az ásatásokat egy évvel később kezdték meg.
Az új faj igen egyedi őrlőfoga volt az egyik első megkövesedett fog, amelybe belebotlottak a lelőhely egyik maradványokban gazdag, Whollydooley Hillnek elnevezett helyszínén.
Közepes és nagy testű, kései miocénkori állatokról volt már tudomásuk a kutatóknak más lelőhelyekről. Ezek viszont semmit nem árultak el ugyanezen időszak apró és közepes testű emlőseiről, amelyek általában sokkal több mindent tárnak fel a prehisztorikus környezetről és klímáról.
Úgy hiszik, az új lelőhely ilyesféle maradványai sok információval szolgálnak majd róla, mennyiben változott Ausztrália környezete és fajai a 12-15 millió évvel ezelőtti időszakban, ami ráadásul igen kritikus periódus volt, hiszen a fokozódó szárazság végezetül elvezetett a pleisztocén jégkorszakaihoz.
A Whollydooley-lelőhely például szélfútta homokszemcsék első jeleit hordozza magán, az ilyen jellegű leletek hiányoznak az idősebb riversleigh-i üledékekből.
Más állatok fennmaradt fogai ráadásul szokatlanok a másik lelőhelyen találtakhoz képest, mivel sokkal kopottabbak. Mindez azt sugallja, hogy a kései miocén élőlények szívósabb, talán aszálynak ellenállóbb növényeket fogyaszthattak, és a környezetben is nagyobb mennyiségben volt jelen a koptató por.
Archer szerint bár a Whollydooleya ötmillió éve félelmet kelthetett az erdők lakóiban, napjai meg voltak számlálva. Míg távoli rokonságban állt a ma és a közelmúltban élt ragadozó erszényesekkel, úgymint az ördögökkel, az erszényes farkassal és az erszényesnyestekkel, a jelek szerint külön alcsoportot képezett a ragadozók között, amely végül kipusztult.