Rákóczi-tábor 19 éve a magyar fiatalságért

2012. június 30. és július 15. között immáron 19. alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuit a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor – Diákok Határok Nélkül (Students Without Boundaries) program, amely 2008 óta az Európai Unió legjobb programsorozata címet is magán viseli. A Kárpát-medence különböző tájairól érkezvén idén is 135 határon túli magyar fiatal kapott lehetőséget arra, hogy megismerhesse nemzete és régiója történelmét, hasonló sorsú társakkal találkozzon, életre szóló emlékeket szerezzen, barátságokat kössön.
A tábor kezdésére a tavalyi évhez hasonlóan idén is a Dél-Alföld hangulatos kisvárosában Gyomaendrődön került sor. A megérkezés öröme járta át az egész tábort mire befutott a felvidéki fiatalokat szállító utolsó autóbusz is. Hamar elkezdődött az ismerkedés, barátkozás a fiatalok egymásra találása. Az este szentmisével és istentisztelettel ért véget. A 135 fiatal a nagy út előtt az első éjszakát közösen töltötte, hogy másnap újult erővel vágjon neki a három részre osztott csapat a 16 napos utazásnak. A Rákóczi, Zrínyi és Bethlen csoportok nekivágtak a nagy útnak, hogy tizenhárom nap együttlét után, a program utolsó négy napjára „családokká” alakulva érkezzenek meg Budapestre. Ungvölgyi János és kedves felesége Zsuzsa asszony és mindenki, aki Gyomaendrődön segített a kezdő nap lebonyolításában köszönetet és hálát érdemel fáradhatatlan munkájáért.
A program, amit 19 évvel ezelőtt két ember, mindannyiunk Zsuzsa nénije és Berci bácsija álmodott meg, mára „felnőtt” korba lépett. Már idősebb azoknak a fiataloknak a nagy többségénél, akik évente lehetőséget kapnak arra, hogy végigjárják, végigéljék ezt a csodát. Erre talán még maguk a „szerzők” sem gondoltak egykoron, hogy az álmuk ilyen magasságokba szárnyal. Mára megkerülhetetlen tényezővé vált a határon túli magyar fiatalság életében a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor – Diákok Határok Nélkül program. Olyan csoda ez, amit nem lehet elmesélni, ezt látni és élni kell.
A nagyszerű fiatal résztvevők mellett, nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az elmúlt majd húszévnyi csoda, ez a fantasztikus, több országon átívelő összefogás egy sokrétű és nagyszerű csapatmunka eredménye. Észak-amerikai, kanadai, izraeli adakozók, magyarországi, felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és vajdasági szervezők és segítők munkájának gyümölcse az elmúlt időszak. Ez az álom nem válhatna valóra nélkülük, akik évről évre meghozzák az áldozatot és anyagiakban és szellemiekben is támogatják a programot. Ők azok, akik a felajánlásukkal talán a legtöbbet teszik minden évben a tábor megszületéséért. Tegyünk róla, hogy még sokáig élhessen a program és utat mutathasson a Kárpát-medencében élő magyar fiataloknak.
Kárpátalját az idén 26 nagyszerű és tehetséges fiatal képviselte. Az alábbiakban az ő élménybeszámolóikból olvashatnak néhány részletet:

Bursza Krisztina, Nagybereg
…Negyvenkét olyan emberrel kerültem egybe, akiket nem ismertem, de a Rákóczi-tábor összekovácsolt bennünket és a barátaim lettek. A fertődi megázás, a csapat-himnusz megírása, az esti éneklések, a sok lépcső, a rekorddöntések – mind-mind olyan élmények, amelyeket sosem fogok elfelejteni. A mozgótábor olyan élményekkel gazdagít, melyek egy egész életre szolnak, megváltoztatnak és életre szóló barátságokat is jelentenek. Felejthetetlen 16 nap. Soraimat hadd zárjam azzal a pár rímes versbe öntött sorral, melyet a tábor záró ünnepségére írtam :
Mindennap én is mással ültem
De így mindenkit megismertem
Ha visszagondolok az elmúlt napokra
A szám elhúzódik jobbra és balra
Olyan élmények ezek
Melyeket felejteni nem lehet
Olyan emberek
Kiket csak szeretni lehet
Olyan vezetők
Akik a legjobbak
Azt mondom: Aki egyszer Rákóczis volt
Örökre Rákóczis marad
Rákóczi Mozgótábor összekovácsol
Országhatár többé nem gátol!

Baraté Edina, Beregszász

Gyomaendrődre megérkezvén 135 fiatal nézett megszeppenten egymásra. Még nem ismertük egymást, s csak reménykedni tudtunk abban, hogy olyan csoportba kerülünk, ahol talán akad egy ismerős. Volt, akinek kedvezett a szerencse, volt, akinek kevésbé. Azonban 2-3 napon belül már mindenki ismert mindenkit, s próbáltunk a lehető legtöbbet megtudni a másikról, barátkozni egymással. A tábor során megszálltunk Miskolcon, Győrben, Pécsett, Kecskeméten és Budapesten is. Gyarapíthattuk történelmi tudásunkat a különböző várak, kastélyok látogatása során, valamint színesíthettük, széleskörűvé tehettük ismereteinket a népdalok területén is. Örök emlékké váltak azok a pillanatok, amikor a csoport jókedvűen rázendített egy-egy dalra a buszban, s nem volt olyan csoporttag, aki ne énekelt volna tele torokból. Számomra mégis az egyik győri este vált a legemlékezetesebbé. A csoport a társalgóban összegyűlve himnuszírásba fogott. Mindenki elővette rejtett költői vénáját s igazi, egy Rákóczi csoporthoz méltó himnuszt alkottunk, pihenésként pedig régi slágereket énekeltünk. Talán ez az este volt az, amelyik igazán összehozta a csoportot. Csodálatos volt az, amikor minden csoporttagnak mosoly görbült az arcán és spontán a jó társaságnak és az együtt töltött napoknak köszönhetően mindenki jól érezte magát. Mintha a szívünk is egyszerre dobbant volna… Felejthetetlen élmények ezek, amikért örökre hálás leszek.

Ernyei Tibor, Técső
…Kicsit félve, idegenkedve indultam neki ennek a két hétnek. Féltem az elején, idegenkedtem a sok ismeretlen embertől, de mondhatom kellemesen csalódtam. Gyönyörű helyeken és városokban voltunk. Az Esterházy kastély, az Egri vár, az Ópusztaszeri körkép képe örökre a szívembe vésődött, a Parlamenti ülésterembe való látogatás felejthetetlen emlék marad. A vezetőink kedves és megértő viselkedése, néhány napra feledtetni tudta velünk, s velem az otthon maradottakat. Szívük minden melegével próbálták igazgatni a kétheti táborozásunkat. Igaz, nagyon sűrű, mozgalmas napjaink voltak, de mindig akadt egy kis idő a kikapcsolódásra. Köszönet érte a csoportvezetőknek, a helyi vezetőknek, nagyon jók voltak Hozzánk. Külön szeretném megköszöni Tibor bának, a fővezetőnknek az apai gondoskodását és az aranyos Zsuzsa néninek, azt, hogy szorgos munkájával, ápolja, védi, óvja a Rákóczi-tábor jó hírét, gondoskodik jelleméről és jövőjéről, mint egy jó édesanya.