Székelyföld jelentkezik – A székelység története című kötet kapcsán tanácskoztak Csíkszeredában

Az erdélyi Szék-helyek.ro híreiből válogattunk.

A Hargita megyében oktató történelemtanárok voltak a meghívottjai annak a vitafórumnak, amelyet november 5-én a csíkszeredai megyeháza márványtermében, az egy éve kiadott A székelység története című, Hargita és Kovászna megye tanácsa megbízásából készült kötet kapcsán tartottak. A kézikönyvként is használható nyomtatványnak szeretnék elkészíteni a második kiadását, erről is beszámoltak a szerzők.
A találkozó célja elsősorban az volt, hogy a pedagógusok elmondhassák véleményüket a tankönyvről, megoszthassák tapasztalataikat, amelyeket az elmúlt tanévben a székelység történetének oktatása során szereztek, és hogy azokat a készítők az új kiadás megírásakor figyelembe vehessék.

Ferencz S. Alpár, a könyv egyik szerzője, megyei tanácsos nyitotta meg a találkozót, aki a jelen lévő kollégákat arra kérte, fejtsék ki véleményüket. Hozzátette, a könyv megjelenése nagy visszhangot váltott ki: jeles kulturális folyóiratokban jelentek meg recenziók, illetve kritikák, emellett a tudományos szférából is érkeztek visszajelzések.

– Ennek a könyvnek mindig is kettős szerepet szántunk: egyrészt azt, hogy válaszható tantárgyhoz vagy köri tevékenységhez szolgáljon segítségül, másrészt kézikönyvnek is szántuk azok számára, akik már nem iskolás korúak, de érdekli őket a székelység története – mondta a megyei tanácsos.

A találkozón felszólalt Hermann Gusztáv Mihály egyetemi adjunktus, a könyv szerkesztője is, aki mindenekelőtt a kiadvány létrejöttének körülményeire emlékeztette a résztvevőket. Mint mondta, a kötetben mindig találhatnak hibát, hiszen aki dolgozik, az tévedhet.

– A könyv megjelenését két markáns visszajelzési hullám követte, ebből egyik pozitív volt, a másik éppen ellenkezőleg, negatív. Sajnálatos volt az az eset, amikor az internetre felkerült a szakszerűtlen fordítása, amelyet a bukaresti központi sajtó felkapott, majd ennek eredményeként sokszor igazságtalanul támadta a könyvet. A pozitív tapasztalataink a magyar szakmai, többségében részletkérdésekre vonatkozó kritikákkal kapcsolatosak, amelyeket megszívlelendőnek tartunk – fogalmazott Hermann.

A felszólalások után a történelemtanárok vették át a szót. Volt, aki szerint a könyv inkább a köri tevékenységek része kellene legyen, mintsem egy választható tantárgy segédeszköze, a tanárnak ugyanis nehéz lehet jegyet adni ebből a tantárgyból, mivel ha a tanuló rossz jegyet kap, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az érdeklődése lankad a téma iránt. Egy másik felszólaló tapasztalatai szerint nemcsak az általános iskolába járóknak szólhat a könyv, mivel neki középiskolás diákjai is jelezték, hogy szívesen tanulnának többet a székelység történetéről. Emellett hiányolta a csángókkal foglalkozó fejezeteket a tankönyvből. Ugyanakkor felmerült egy munkafüzet elkészítése is a tankönyv mellé.

A találkozó végén Hermann Gusztáv Mihály arról tájékoztatta a tanárokat, hogy az új kiadás mellé tervezik egy kézikönyv jellegű verzió készítését is A székelység történetéből, emellett fontos célkitűzés a hiteles román fordítás megszerkesztése és mihamarabbi kiadása is.