Székelyföld jelentkezik – Kovászna és Kőrösi Csoma Sándor

Az erdélyi Szék-helyek.ro híreiből válogattunk.

Kovászna Kézdivásárhelytől 20 km-re délre a Kárpátok kanyarulatában, a Berecki-havasok lábánál fekszik. A várost a Kovászna-patak szeli ketté. Az ezer borvíz (ásványvíz) városának is nevezik, 1952-ben kapott városi rangot. Nevét a Kovászna patakról kapta. A szláv eredetű szó jelentése: savanyú, az itteni vizekre, borvizekre utal.

1548-ban Kowazna néven említik. 1840-ben vásártartási jogot kapott. 1756-ban, 1863-ban, 1869-ben, 1874-ben és 1887-ben tűzvész pusztított. A település világhírű gyógyhely, üdülőváros, a határában fakad mintegy 1500 bórvízforrás, itt találjuk Erdély legtöbb fajta borvízét. A fürdővárosi élet az 1880-as években kezdődött, 1889-ben megalakult a fürdő részvénytársaság, a vajnafalvi Horgászkút vízét 1891-óta palackozzák. Ma Kovásznán napi 5000 liter ásványvizet palackoznak. A város egy kialudt vulkáni katlan tetején fekszik. Kovászna főterén van a város szimbóluma, a Pokolsár, folyamatos szén-dioxid gázkitörés, iszapvulkán. A mélyből feltörő gáz a borvízet, a talajvizet, de leginkább a márgás iszapot örvénylő és forrongó állapotban tartja.
A föld gyomrából feltörő kénes és széndioxidos gázok hatására számos szénsavas termálfürdője és mofettája van.
Mofetta
A mofetta vulkáni utótevékenységhez kötődő, főleg szén-dioxidból álló gázfeltörés. Olasz szó, amely a latin mephitis szóból („bűzös kipárolgás”) származik.
A nedves mofetták szénsavas vizet (savanyúvizet) adnak. A savanyúvizek neve Erdélyben borvíz, a Felvidéken csevice.

Székelyföldön gyakoriak a mofetták és a borvizes források, ezeket a helyi lakosság évszázadok óta használja gyógyászatra. Az egyik legismertebb természetes mofetta a torjai Büdös-barlang, amely a feltörő gáz erős kéntartalma nyomán kapta nevét. Századok óta ízületi és érrendszeri megbetegedések gyógyítására, enyhítésére használja a helybeli lakóság.

1910-ben 5451 lakosából 4154 magyar, 1105 román, 92 rutén, 48 német. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. 2002-ben 11 369 lakosából 7539 magyar, 3673 román, 117 cigány, 10 német volt. A 2011-es népszámláláskor mintegy 10000 lakost jegyeztek fel, ebből 6368 magyar, 3176 román, 307 cigány, 7 német, a többi más nemzetiségű.

A város világhírnevét a szívbetegségeket gyógyító szanatórium hozta. Évtizedek óta járnak Európa minden részéből gyógyulni a városban, jelenleg egyik leglátogatottabb fürdőváros Romániában.

Kovásznától nem messze a Tündérvölgyben (nevét a hiedelem szerinti az ormon található Tündérvárról kapta)a nemrég felújított gőzmozdonyos kisvasút nyújt felejthetetlen élményutazást az érdeklődőknek.

A városhoz tartozik Csomakőrös, egy kis erdélyi falu, nem is lett volna világhírű ha nem itt születik és innen indul útjára Kőrösi Csoma Sándor, a magyarok őshazáját kutató nyelvtudós, orientalista, a tibetológia megalapítója.

Kőrösi Csoma Sándor
1784. március 27-én szegény sorsú székely határőr kisnemesi család hatodik gyermekeként született Csoma Sándor. 1790-ben megkezdte tanulmányait az elemi iskolában. 1799-ben édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba, ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákkal pénzt keresett, abból fizette tandíját. Már enyedi diákként érlelődött benne a gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1815-ben befejezte főiskolai tanulmányait. 1816 és 1818 között a Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt. Ekkor már 13 nyelven írt, olvasott. Tanulmányai után hazatért Erdélybe és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel, Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára, Tibetbe, hogy kutassa fel magyarok őseit. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait. Így írt egyik levelében: „Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”
1834. január 5-én megjelent az első, tudományos alapossággal megírt és hiteles tibeti-angol szótár, valamint tibeti nyelvtan Csomától, melyet Kalkuttában adtak ki, 500-500 példányban. Ezekből Csoma 50-50 példányt hazaküldött.
Remetei magányban, tudományos munkát végezve élte le életét Az utolsó útja 1842 februárjában volt. A Mahananda folyón vízi úton haladt, ahol a mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kelt át és maláriát kapott. Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe. Április 4-én súlyos rohamok kínozták, egészségi állapota a láz következtében rohamosan leromlott, április 11-én hajnalban meghalt. Mai napig őrzi Dardzsiling emlékét.

1972-1973-ban Jakabos Ödön kézdivásárhelyi utazó gyalog bejárta Körösi Csoma Sándor útját az erről szóló könyv már csak halála után, 1983-ban jelent meg.