Székelyföld jelentkezik -Torjai templomok

Az erdélyi Szék-helyek.ro híreiből válogattunk.

A török támadások elleni védekezésül a XV. században a szászokhoz hasonlóan a Székelyföldön is egyre több templomot vettek körbe erős kőfallal, hogy ott menedéket találjon a helyi lakosság. Így történt a torjai templomok esetében is, melyeket magas fallal erősítettek meg. Nem ismeretes egyetlen ostrom sem, de ennek ellenére a hely osztozhatott Székelyföld sorsában az ott lezajló hadjáratok idején. Az idők folyamán mindkét torjai templomot átalakították. Az altorjai templom körül eltűnt a fal, míg a feltorjai templomnál az utolsó helyreállítási munkálatok 1914 előtt folytak.

Torja valamikor két külön település volt: Altorja és Feltorja, melyeket 1899-ben egyesítettek. A reformációt Feltorjánál megállították, melyet Orbán Balázs így ír le: „A két Torja közt egy magaslatot Sz.-Iloná-nak a katholikus hagyományok szerint azért neveznek, mert a reformátio terjedtekor a hitszónokok Ikafalváról az erdő alatt Fel-Torjára feljőve, ottan oly sikerrel hirdették az ujitott vallást, hogy az egész község áttért. Leindultak innen Al-Torjára is, de Apor Ilona nevü aggleány egybegyüjtve jobbágyait, ezekkel elikbe állott, s a hitszónokokat visszaűzte; ennek emlékére nevezték el a helyet Sz.-Ilonának). Kissé alább egy az Apor-udvar közelébe eső szántóföldet pedig azért neveznek Sz.-Lukácsnak, mert ottan ezen evangelistának szentelt kápolna állott”.
A Kárpátok alatt meg is álltak a reformerek, és mai napig is Szentföldnek nevezik Felsőháromszék hegyaljai részét, ahol a falvakban csak katolikus templomok vannak.

Altorjai Szent Miklós római katolikus templom

1332-ban említik már az altorjai templomot. Bálint pap a pápai tizedjegyzék szerint 34 régi banálist fizet, 1333-ban három banálist, 1334-ben nyolc régi banálist.
A templom nevét az 1479. évi oklevél örökíti meg: Zenthmiklos Thorya. (C. Suciu: i.m.)
A Szent Miklós templomtól kapta nevét a domb is, amelyen emelkedik.
Altorján a 13. századi katolikus Szent Miklós erődtemplomot az 1822. évi földrengés után lebontják. Csak a tornya marad meg, s még abban az évben elkezdik az új templom építését a régi torony kivételével. Az alatta levő két henger tagozatú köríves ajtó román kori eredetről tanúskodik. Ajtókerete hasonló a csíksomlyói Szent Péter temploméhoz. A templomban található egy a 18. századi, egy darab fából faragott feszület ember nagyságú Krisztussal (amely egyedi egész Erdélyben). 1785-ből származik a keresztelőkút és a régi templom főoltárának egyik kazettás darabja. A templom XVI. századból való harangját 1916-ban elvitték. Új harangjait 1923-ban öntötték. Kívül 1927-ben, illetve 1970-ben javították. Belül pedig 1954 és 1970-es években.
Orbán Balázs így ír az altorjai templomról: „A réginek csak tornya maradt meg, hol két hengertagozata köríves ajtót találván, azt kell következtetnünk, hogy az román vagy átmeneti korszakból való egyház volt. A régi templomot környezett várkastélynak nagyon magas falai (melyekből, mint öreg emberek mondják, csak a templomfedél csúcsa látszott ki), ölnyire szállíttatott le. E kőridomú kastély egyik ajtószemöldökén 1623 évszám van bevésve. Harangjai szintén régiek; második harangja – melyen az ABC ferde latin betűkkel megfordítva van körírva – a 16. századból való, mint azt a rajta levő minuskel jegyekkel irt 1555 évszám bizonyítja. A kisebb harang körirata ez: – Donata M. O. P. N. Al-Torja sum fusa 1655″.

Feltorjai református templom

1332-ben papja Pál, aki a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 18 régi banálist fizet, 1333-ban 10 dénárt és egy régi banálist, és ismét három verőceit.
A templom védőszentjének nevét a helység nevével együtt az 1479-es oklevél is megörökítette: Zenth-Márton Thorya.
A templomot tehát Szent Márton tiszteletére szentelték. Ezt örökíti meg az a felirat, amelyet Apor Péter jegyzett le a templom szentélyéről: „Anno 1516 In honorem Sancti Martini Episcopi erexit Stephanus Apo”. Az évszám csak újítást jelezhet, mert a templom sokkal régebbi. (Schematismus, 1882. 97.) Újítását a szentély gótikus elemei igazolják: sokszögzáródása és csúcsíves, díszműves ablakai. A szentélyen attikai láb módosításából alakított párkányzat fut körbe.

Hajója azonban román kori jegyeket és részeket őriz: déli oldalkapujának egyenes záródását félköríves hengertag övezi és tetőzi. Az ívmezőben dombormű volt, boltívezettel, melynek egykori létét oldaltámjai bizonyítják. A szentély négy lépcsővel emelkedik a hajó szintje fölé, alatta valaha altemplom volt, melyet befalaztak. 1914–1918 között egészen újjáépítik.
Az udvarban a templom bejáratát faragott faoszlopokon nyugvó zsindelyes-árkádos kapuzat fogja közre, amely 1770-ben készült el. A támpillérekkel övezett, nagyjából szabályos kör alakú területet ölelő kőfalon eredetileg a négyszögletes kaputornyon keresztül vezetett az út. Ezt azonban a háborús évszázadok elmúltával befalazták, helyette egy gyalogoskaput létesítettek. Napjainkban az egykori kaputornyot harangtoronyként használják. Eredetileg „öt öl magas fal vette körül, melyet két ölnyire bontottak le” – írja a múlt század közepén Orbán Balázs a Székelyföld leírásában.

A középkori tiszta katolikus faluból az altorjai templom híveivel együtt megszakítás nélkül katolikus maradt napjainkig. A feltorjai templom a reformáció idején a hívek egy részével református lett.
A XVIII. században már Felsőtorján református anyaegyház van.
A részben megmaradt és megszaporodott feltorjai katolikusok a két világháború között kapnak templomot és 1940-től lesz önálló anyaegyház és plébánia. Az új templom a régi alapján a Szent Márton nevet vette fel.

Felhasznált irodalom:
Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 472. old.
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpátmedencében {2001} 900.
Vofkori László: Székelyföld útikönyve II. {1998} 386. old.
Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok {1995} 121. 123. old.
http://jupiter.elte.hu: A történelmi Magyarország várai
http://vmek.oszk.hu: Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek (47)
Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.; Entz G.: Székely templomerődök
Beke: Az erdélyi egyházmegye. 126
Apor P.: Lusus Mundi. 12.
C. Suciu: Dicţionar istoric
Kovács: Magyar ref. templomok. II. 670.