15 év leglátványosabb hazai régészeti leletei

2012 nyarán országjáró körútra indult az elmúlt 15 év leglátványosabb hazai régészeti leleteit bemutató tárlat. A többségében nagyberuházásokhoz kötődő, az ország minden részéből összeválogatott anyag először idén májusban, az Országházban mutatkozott be. A Magyar Nemzeti Múzeumba érkező, a Nemzeti Örökségvédelmi Központ támogatásával és közreműködésével megvalósuló, kibővített tárlat egy hónapon át látogatható. A Parlamentből induló vándorkiállítás aktualitását az örökségvédelmi törvény elmúlt évben elfogadott változtatásai adják.
Beszámoló az elmúlt 15 év magyarországi régészetéről

A tárlat, amellyel a Magyar Régész Szövetség és a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége a képviselőknek kívánt üzenni, tavasszal mindössze egy hétig volt látható az Országházban. A szakmai szervezetek arra kívánták ugyanis felhívni a figyelmet, hogy megalkotható egy olyan örökségvédelmi törvény is, amely a beruházások támogatása mellett a régészeti értékek védelmét is biztosítja.

A tárlat további helyszíneken történő, ismételt bemutatásával a régészek immáron a nagyközönséghez kívánnak szólni. A vándorkiállítás látványos, látogatóbarát, mégis tömör, a szakmaiságot szem előtt tartó beszámoló az elmúlt 15 év magyarországi régészetének eredményeiről.

A bemutatott több mint 150 lelet vagy leletegyüttes legtöbbje különleges ritkaság, némelyik előkerülése szinte csodának tekinthető. Az anyag ebben az összeállításban még soha nem került a nyilvánosság elé, hisz Magyarország egymástól távol eső intézményeiben, kiállításaiban őrzik egyes darabjait. A bemutatott római császárszobor lábának töredéke például Pakson került elő, míg a szkíta griffes pecsételő Bátaszéken.
A kiállítás 8000 év történelméről ad áttekintést, a Kárpát-medence korai betelepülésétől egészen a középkor végéig. A vitrinekben – sok egyéb mellett – látható a szanki tatárjárás kori kincslelet számos arany- és ezüstékszere, ezüstpénze, a bátaszéki római kori útállomás romjai között előkerült használati tárgyak vagy a Harta mellett talált, honfoglalás kori, ezüst ruhaveretek. Fontos egységet alkotnak a régészetet aktívan is támogató civilek által megtalált és a civil összefogás segítségével megmentett tárgyak: ezüst- és aranypénzek, kelta kard, bronzkori fegyverek és egy római kori bronz szatírszobor.

Tekintse meg további képeinket a galériában

A Magyar Nemzeti Múzeumban új, önálló vitrint kapott annak a több tízezer régészeti fémleletnek a java, amelyet a Kaposvári Városi Rendőrség 2001-ben foglalt le. A leletanyag a műkincspiacon nem eladható, főleg erősen töredékes tárgyakból áll. A hosszú évek, évtizedek alatt gyűjtött leletek közül a jelentősebbeket ugyanis az azóta elítélt kincsvadászok már korábban értékesítették. Az általuk okozott kár nagysága és a lefoglalt kulturális javak körébe tartozó tárgyak mennyisége alapján mindeddig ez a legsúlyosabb, magyar bíróság elé került bűncselekmény, amelyet régészeti leletek eltulajdonításával és illegális kereskedelmével elkövettek.

A tárlaton szereplő tárgyakat a megyei múzeumok, városi fenntartású intézmények, a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ együttműködésének köszönhetően mutatják be. A november 7-ig megtekinthető kibővített, a Magyar Régész Szövetség és a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége által rendezett vándorkiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban a Nemzeti Örökségvédelmi Központ támogatásával és közreműködésével valósult meg.

Gepidák, szarmaták, avarok

A kiállításfüzér következő tagja a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei által az elmúlt években végzett, a Tisza-menti árvíz-mentesítéshez kapcsolódó Vásárhelyi-terv, valamint az M6-os és az M3-as autópálya építését megelőző régészeti feltárások során előkerült gazdag leletanyagból mutat be reprezentatív válogatást.

A Kántorjánosi mellett talált újkőkori sírok, a Pócspetrinél feltárt körárkos szarmata temető vagy a Tiszagyenda mellett talált gazdag, „vezérinek” meghatározott, gepida temetkezés a halottak világát, a nagy felületen feltárt késő-bronzkori, avar- és középkori települések a több ezer és több száz évvel ezelőtt élők mindennapjait mutatják be.

2010–2011 során Pócspetri határában az i.sz. 3. században a területen élt szarmata népesség gazdag, előkelő tagjainak temetkezőhelyét tárták fel. A felfedezett 16 sír többsége erősen bolygatott, rabolt volt, a korabeli rablók olykor az egész temetkezést feldúlták, és csupán csontokat hagytak a gödörben. A viszonylag épen maradt sírok gyakori mellékletei a különböző ékszerek, gyöngyök és fibulák, de két helyről a harcosokra jellemző kard került elő. A tárlaton a temető leggazdagabb temetkezéséből származó leletek láthatók: a fiatal nő sírját a temetőben egyedüliként megkímélték a rablók, így az ékszerek és egyéb mellékletek, viseleti tárgyak eredeti helyzetükben találhatók meg.
A nagyközönség mellett a szakma számára is érdekes a tárlaton bemutatott Tiszabő mellett megtalált Árpád-kori, 11–12. századi fazekasmesterség ritka lelete, egy rostélyos edényégető kemence, amelyet egy később ráásott kemencében lelt III. Béla (1172–1196) korabeli, vert pénz alapján lehet datálni. Ugyancsak különleges a szerencsés körülmények között, jó állapotban megmaradt nagykállói avar kori veremházak bemutatása.

A kiállításon külön csoportot alkotnak az általában „kincs”-nek nevezett leletek, melyek előkerülése még a modern leletfelderítő eszközök felhasználása mellett végzett feltárásokon is a meglepetés erejével hat. Különleges szerencse, hogy amíg például az őskori fémedények előkerülésekor általában nincs jelen régész, aki az utókor számára fontos megfigyeléseket feljegyezze, sőt, gyakran még az is kérdéses, hogy a teljes leletanyag eljutott-e a múzeumi gyűjteményekbe, a Pócspetri, illetve Paks mellett megtalált és dokumentált késő-bronzkori raktárleletek esetében ilyen probléma nem merült fel.

Hasonlóképpen, a néhány kilométerrel távolabb, Nagykálló melletti ásatáson előkerült ezüst érméket vászonba tekerve rejtették vagy veszítették el a 12. század vége felé. A szerencsés körülmények valamint a gondos feltárás és konzerválás révén sikerült megőrizni az érméket rejtő 800 éves szövet darabkáit is.

Forrás: mult-kor.hu