533 éve hunyt el Mátyás király

Hunyadi Mátyás Európa egyik legnagyobb birodalmán uralkodott: nemcsak Magyarország és Horvátország királya, de hódításai révén Csehország királya és Ausztria főhercege is volt. A nép ajkán legendává vált Mátyás király ezen a napon 533 éve, 1490. április 6-án hunyt el bécsi palotájában.

Mátyás utolsó hónapjait Bécsben töltötte, a várost ekkor már ötödik esztendeje birtokolta, miután 1485 nyarán több hónapos ostrom után a bécsi polgárok megnyitották a város kapuit a fekete sereg előtt, és a magyar király örökösének szánt fia, Corvin János oldalán bevonult a későbbi császárvárosba.

„S nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára” – emlékezett meg századokkal később a jeles alkalomra Kölcsey Ferenc a Himnuszban.

„Ekkor hirtelen gutaütés éri”

A krónikák szerint Mátyás király 1490. április 4-én egy hatórás virágvasárnapi szertartáson vett részt. Később a királyi palotába visszatérve, míg feleségét Beatrixet várta beleharapott egy fügébe, de mivel az poshadt volt, égtelen haragra gerjedt, így az időközben megérkező királynénak kellett csitítania.

Bonfini, Mátyás udvari krónikása szerint a király nem akar semmit sem enni. Szédülésre és homályos látásra panaszkodik így „beviteti magát a hálószobába. Ekkor hirtelen gutaütés éri”. Ekkor összesereglenek a nagyurak, miközben a királyt „iszonyú testi fájdalom gyötri, és a betegség hatalmában beszélni sem tud, csak annyit kiáltozik: jaj, jaj, Jézus, más egyéb szót nem tud kinyögni”.

Senki sem mer hozzáérni sem, Beatrix próbál különböző módon segíteni urának és noszogatni az orvosokat, hogy segítsenek, miközben Mátyás

„a kínok erősödő rohamában jajgat, ordít, mint az oroszlán, és magával a halállal küzd keservesen”.

A nagyurak eközben kétségbe esve aggódtak a királyért, „féltették magukat is meg az országot, jól tudva, hogy ha a fej lehull, minden felfordul és összezavarodik”.

Aggodalmuk nem volt alaptalan: Mátyás halála után ausztriai és csehországi hódításai szinte rögtön elvesznek, és rövid időn belül az országot idegen zsoldosok pusztítják, majd alig egy emberöltő múlva az ország is odalesz a mohácsi vész után.

Aragóniai Beatrix magyar királyné és Mátyás király domborműve (Fotó: Wikipedia.org)

Bonfini szerint ezután Mátyás „egész éjjel rettenetesen bömbölt. Végül a hajnal közeledtével az őrjöngő fájdalom alábbhagyott. Pár órára elnyomta a nyugtalan álom”. Ezután ismét felriadt, és az egész napot némán, szenvedve töltötte, miközben „gyakran meredt pillantással nézett hol az egyikre, hol a másikra, most előtte álló fiára, most a királynéra, mintha sürgetni vagy mondani akarna valamit”.

Talán azt akarta tudatni velük, hogy ha meghal,

ne forduljanak egymás ellen, és őrizzék meg birodalmát.

Ennek éppen ellenkezője történt.

Beatrix nem „mostohafia”, hanem II. Ulászló trónigényét támogatta, de hiába ment hozzá, végül elváltak, és haza kellett térnie Itáliába. Corvin János önként mondott le trónigényéről és egy rövid ideig ugyan betöltötte a horvát báni tisztséget, de fiatalon, 31 évesen 1504-ben elhunyt.

Elpusztultak a király oroszlánjai, károgtak a hollók…

Mátyás végül a rosszullétét követő harmadik nap reggelén, hét és nyolc óra között „mintha az isten irgalmáért könyörögne, a felböffenő slejmtől végre kilehelte a lelkét”.

„Mátyás tehát, a győzhetetlen fejedelem, az üdvösség ezer és négyszáz fölötti kilencvenedik esztendejében, április nonaeján, Mars napján, életének pedig negyvenhetedik évében meghalt, és betölthetetlen űrt hagyott maga után. És amint Mars hónapjában született, úgy Mars napján és órájában távozott az életből” – írta Bonfini, aki szerint a nagy király halálát számtalan jel előzte meg.

Például a halálát megelőző év januárjában „megdördült az ég”. A történészek szerint Mátyás ekkortól köszvénye miatt már főleg hordszéken vitette magát, és

Európa-szerte szóbeszéd volt a magyar király betegsége, közelgő halála.

Maga Mátyás is készülhetett erre, hiszen utolsó éveiben mindent megtett, hogy fia későbbi hatalmát biztosítsa, azonban ezek az erőfeszítések végül nem jártak sikerrel.

Bonfini arról is ír, hogy matematikusok és álomfejtők is megjövendölték Mátyás halálát, illetve arról is beszámolt, hogy pár nappal a király halála után, húsvétkor tűz ütött ki Bécsben, amit főleg a magyar király emberei fékeztek meg.

Ezenkívül Bonfini szerint Mátyás halála napján:

• A Duna vize megduzzadt, hogy megakadályozza a törököket abban, hogy a védtelenül maradt országra támadjanak,
• Mátyás Budán tartott oroszlánjai is kimúltak,
• Budán a Hunyadiak címerállatából, a hollóból egyet sem láttak, de Székesfehérváron a királyi temetések és sírok helyszínén egy egész csapatnyi károgott.

Bonfini szerint Mátyás nem sokkal halála előtt Komáromban négy gólyát látott civakodni. Ebből nemcsak a király közelgő halálát, de az ezt követő trónviszályt is megjósolta az itáliai mester, „mert négy király fog civakodni az országért”.

Kettős temetés a királyok királyának, a nép barátjának

Mátyást a halála utáni napon felravatalozták Bécsben, majd a testet Székesfehérvárra szállították, ahol a hagyomány szerint a magyar királyok sírhelye volt.

A nagy uralkodónak kettős temetést rendeztek. Az elsőt közvetlenül halála után Bécsben, ahol Bonfini szerint Beatrix királynétól és Corvin Jánostól kezdve a főurakon és főpapokon keresztül egészen a városi polgárságig és a legalacsonyabb rangú emberekig mindenki őszintén gyászolta a királyok királyát és a nép barátját.

„Magyarországot kitűnő intézkedésekkel felvirágoztatta, megszilárdította a katonai fegyelmet, különböző gépezeteket és fegyverfajtákat talált fel, és a régiónak jelentőséget adott” – írta.

Magyarországon három hónapos gyászt rendeltek el,

és Székesfehérváron a nagy királyhoz illő fényűző temetést rendeztek.

A gyászbeszédet mondó Péter lucerai püspök, nápolyi követ szerint „Mátyást, a kereszténység védelmezőjét, a győzhetetlen fejedelmet, a római egyház érdemes jótevőjét méltán az istenségek közé kellene iktatni, amit az egész gyülekezet hangosan helyeselt, a szenátus pedig ez ügyben komoly határozatot hozott”.

„Meghalt Mátyás király, oda az igazság”

Sokan úgy tartják, hogy Mátyás volt az utolsó nagy magyar király, amivel nehéz vitatkozni, hiszen uralkodása és halála után nemcsak Magyarország nagyhatalmi státusza, de az ország önállósága is hosszú időre megszűnt. Nemhiába, suttogták már a 16. században is az előkelő fűuraktól a legutolsó jobbágyig:

„Meg holt Matias király s el költ az Igazsagh.”

Forrás: hirado.hu
Fotó: Nemzeti Fotótár/MTI/Reprodukció