Álarc és kereplő: így vonultak a mohácsi busók

Budapesten jártak a mohácsi busók, hogy elűzzék a telet a Józsefvárosban. A VIII. kerületben lakók nagy örömmel fogadták a maskarásokat.

A felvonulás – melyet a Dunakivje népzenekar kísért, a VIII. kerületi Mátyás térről vonult végig, a Baross utcán és a Krúdy Gyula utcán át a József körútra. A busók több helyszínen is énekes-táncos bemutatót tartottak.

A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokásának, a busójárásnak az idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság, farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra női harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplő vagy a soktollú, fából összeállított buzogány volt. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Az így beöltözött busókat a jankelék kísérik, akiknek az a feladatuk, hogy távol tartsák az utca népét a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó busók célja az volt, hogy házról-házra járva jókívánságaikat kifejezzék és elvégezve a varázslatokat részesüljenek az étel-ital adományokban.

Az UNESCO a mohácsi busójárást 2009-ben felvette Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

A videó megtekintető ITT.

Forrás: hirado.hu