Önállósodási mozgalmak Európában

Nemrég több százezer ember alkotott 400 kilométeres élőláncot Katalóniában, így fejezve ki támogatását a spanyol régió függetlensége és egy erről szóló népszavazás megrendezése iránt. Európa számos országában találkozunk önállósulást szorgalmazó erőkkel – írta összeállításában a Die Welt.

Katalónia
A leggazdagabb spanyol autonóm régió lakossága már egy évvel ezelőtt is megmozdult: akkor a 7,5 millió katalán közül másfél millióan demonstráltak a függetlenség, a saját állam létrehozása mellett. A viszonylag jómódú katalánok úgy érzik, hogy Madrid „megfeji” őket: évről évre több adót fizetnek be a központi kormány kasszájába, mint amennyit onnan visszakapnak. A konfliktus 2006-ban éleződött ki: az akkor elfogadott katalán autonómiastatútum „nemzetként” ha­tározta meg Ka­talóniát, ami fel­bőszítette Madridot. Az alkotmánybíróság döntése nyomán ezt a kifejezést 2010-ben törölniük kellett a statútumból. Vi­szont ugyanabban az évben a polgári-nacionalista Konver­gencia és Unió (CiU) párt került kormányra Bar­celoná­ban. Artur Mas, az autonóm régió elnöke egyre keményebb hangot ütött meg Madriddal szemben, majd tavaly azt követelte Mariano Rajoy spanyol kormányfőtől, hogy módosítsa az adóelszámolás feltételeit. Rajoy nemet mondott, mire Mas rendkívüli választásokat írt ki, és élére állt a katalán szeparatista mozgalomnak. Mint gyakran hangoztatja: „a válás fájdalmas lesz, de az alternatíva még ennél is rosszabb”.

Skócia
Egy év múlva, 2014. szeptember 18-án ötmillió skót választópolgár szavazhat arról, akarja-e, hogy Skócia független állammá váljon. Ha a többség igennel szavaz, akkor Alex Salmond kormányfő 2016 márciusában kikiáltja a függetlenség napját, majd májusban par­lamenti választásokat rendez. Salmond pártja (SPN) mellett más skót pártok is a függetlenséget követelik, azt kérdezve: vajon miért nem élnek jobban a skótok, amikor remek természeti és emberi adottságaik vannak? Az előbbi alatt persze az Északi-tenger olajkincsét értik, amelyre annak 1971-ben történt felfedezése óta az It is Scotland’s oil (Skócia olaja) jelszót alkalmazzák Kilmarnocktól a Heb­ridákig. Az (apadó) olajkészlet máig a legfőbb érv Skócia függetlensége mellett. Az ellentábor azzal érvel, hogy a BBC-t és a Bank of Englandet is skótok alapították. A Better Together (Jobb Együtt) mozgalom tagjai arra hivatkoznak, hogy a brit szigetek lakossága együtt harcolt a nácik ellen, együtt hozta létre a mai jóléti államot, és a jövőben is a British connection (brit kapcsolat) fogja szavatolni Skócia biztonságát és jólétét. Friss felmérés szerint az elszakadás támogatói 25 százalékot, míg az ellenzők 47 százalékot képviselnek a skót népességen belül. A bizonytalanok aránya 30 százalék – és folyamatosan növekszik.

Korzika
Mindössze kétezer szavazaton múlt a 2003-ban rendezett korzikai népszavazás kimenetele: ennyivel többen voksoltak arra, hogy a sziget ne kapjon nagyobb fokú önrendelkezést Franciaországon belül. Korzikán, amely több mint 200 éve tartozik Francia­országhoz, a 60-as évek óta létezik egy mind radikálisabb függetlenségi mozgalom. Az FLNC a 80-as évek óta követ el pokolgépes merényleteket üdülőtelepek és nyaralók ellen, aktivistái terepszínű uniformisban, fekete álarccal és géppisztollyal masíroznak a falvak utcáin. A 2010 decemberében rendezett francia helyhatósági választásokon a nacionalista pártok az eddigi legjobb eredményüket érték el: a Femu a Cor­sica 25,9, míg a Corsica Libera 9,9 százalékot kapott.

Belgium
A több mint egy évszázada lappangó flamand–vallon konfliktus a 2010/2011. évi kormányválság idején érte el tetőpontját Bel­giumban. A tét a kulturális identitás, a hatalom – és rengeteg pénz. A hollandul beszélő flamandok egyre kevésbé hajlandók anyagilag támogatni a francia ajkú vallonokat. Jobb­oldali-populista pártok – mint például a Vlaams Belang (Flamand Érdek) – nyíltan szorgalmazzák egy flamand köztársaság alakítását. A mérsékelt nacionalisták – köztük a liberális–konzervatív Nieuw Vlaamse Allian­tie (NVA – Új Flamand Szövetség) – konföderációt sürgetnek. A legutóbbi helyhatósági választásokon az NVA Kelet-Flandria több mint harminc településén lett a legerősebb párt, köztük Ant­wer­penben, a holland ajkú országrész legnagyobb városában. A flamand elszakadáspártiak számára 2014 lesz a döntő év: május-júniusban országos és regionális parlamenti, valamint európai parlamenti választásokra kerül sor. Győ­zelmük esetén kettészakíthatnák Bel­gi­umot. A mérsékelt NVA változatlanul Flandria legerősebb pártja, ám szeptember elején támogatottsága 30,7 százalékra apadt, ami a legrosszabb érték a 2010. évi választások óta.

Grönland
A Dánia külbirtokának számító, ám 88 százalékban eszkimók lakta Grönland az év elején visszautasította az Európai Uniónak azt a kérését, hogy a sziget ne engedélyezze Kína részvételét ásványkincseinek kiaknázásában. „Grön­land nyitott a külföldi beruházások előtt, amennyiben a beruházók eleget tesznek az általunk támasztott követelményeknek” – szögezte le januárban Kuupik Kleist miniszterelnök. Grön­land mélye gazdag szén- és gyémántlelőhelyeket rejt, és bőven akad ott a korszerű elektronikai iparban igen keresett ritka földfémekből is. Az egykori dán gyarmat 2008 óta önálló külpolitikát folytat, miután népszavazás eredményeként nagyfokú autonómiára tett szert. Hosszú távon a függetlenség a tét. A sziget már régóta nem tagja az Európai Uniónak, ugyanis 1985-ben – szintén referendum alapján – kilépett a szervezetből. Dániától azonban ma is erősen függ: az állami bevételek több mint felét az egykori anyaországtól kapott szubvenciók teszik ki. A gyenge lábakon álló gazdaság miatt, amelynek egyetlen húzóágazata a halászat, még a lánglelkű nacionalisták szemében is csak távoli cél lehet a függetlenség.

Forrás: 3szek.ro