120 éve született Rideg Sándor

Százhúsz éve, 1903. február 12-én született Törtelen Rideg Sándor Kossuth-díjas író.    

Apja uradalmi béres volt a Pest megyei faluban, s húszéves koráig maga is egy uradalomban dolgozott.

Mindössze 5 osztályt végzett a monori elemi iskolában, s utána nem volt módja semmiféle önművelésre: csikós lett, aztán 1919-ben – tizenhat évesen – két hónapig vöröskatona, majd a tanácsköztársaság bukása után a fővárosban hol gyári munkás, hol vasúti altiszt, később még péklegény is volt.

1925-ben a Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja lett, 1944-ig harminckétszer volt börtönben és szakadatlanul rendőri felügyelet alatt állt. Érdekes módon vallatója, Hetényi Imre főkapitány-helyettes, Horthy politikai rendőrségének feje állapította meg róla először, hogy irodalmi tehetség.

1927-ben Rideg lakásán titkos nyomdát találtak, ám őt hiába kínozták, nem vallott. Így került az irodalmi műveltségű rendőrtiszt elé a 24 éves gyári munkás, akinek ízes beszédét, kerek mondatformálását hallgatva született Hetényinek a jegyzőkönyv által is rögzített megállapítása: remek nyelve és stíluskészsége van, akár
író is lehetne belőle.

Még négy év telt el addig, amíg Rideg Sándor felbátorodott az első novellák megírásához. Ehhez még sokat kellett olvasnia, sőt még a helyesírást is meg kellett tanulnia. 1931-ben közölte első írását a Népszava, s ettől kezdve több-kevesebb rendszerességgel szerepelt a baloldali sajtóban, többek közt a Korunk és a Gondolat hasábjain.

Indul a bakterház című regényét 1939-ben folytatásokban adta közre a Népszava,

s ekkor sokan felfigyeltek az eredeti tehetségű fiatalember humorára, népmesei realizmusára. E regény 1943-ban, a világháború közepén jelent meg először kötetben.

Jóval később, 1978-ban nagysikerű filmet rendezett belőle Mihályfy Sándor, Tímár Péter pedig átdolgozta színpadra.

Rideg Sándort 1944-ben a németek internáló táborba vitték, ahonnan a szovjet csapatok közeledésekor megszökött.

„Nincs abban semmi csodálatos, hogy a felszabadulás után olyan sok vidám történetet írtam. Örömre és nevetésre mindig kész volt a szívem, mert a megaláztatásom már véget ért”

– nyilatkozta a Kossuth-díj átvételekor 1954-ben.

A háború után öt évig századosi rendfokozatban a Honvédelmi Minisztérium írócsoportjának tagja volt, s az irodalmi élet sűrűjében élt.

Novellák, elbeszélések mellett megírta önéletrajzi regényeit: a Tűzpróba 1949-ben, a Sámson 1951-ben jelent
meg.

Előbbiben a pusztai emberek nyomorúságos életét örökíti meg, utóbbiban inkább csak külsődlegesen, egyes motívumaiban idézi meg mindazt a valóságot, amelyet átélt.

Témavilága tulajdonképpen a népiek közé sorolta volna, jóban is volt a népiekkel, de nem tartozott közéjük. Valójában a városszéli proletariátus osztályharcos mesemondója volt. Írásaiban emberi csodák történnek, akár egy 20. századi népmesében.

Rideg Sándor élete is valóságos kalandok és maga terjesztette költött legendák sora. 1966. február 8-án halt meg Budapesten.

Forrás: MTI

Nyitókép: nemzetikonyvtar.blog.hu