Czóbel Béla

47 éve hunyt el Czóbel Béla

47 éve, 1976. január 30-án hunyt el Czóbel Béla Kossuth-díjas festő, a XX. századi magyar festészet kimagasló képviselője.  

A gimnázium elvégzése után, 1902-1906 között nyaranta a nagybányai művésztelepen Iványi Grünwald Béla növendéke volt, közben Münchenben L. Herterichnél és J. Dieznél, Párizsban pedig a Julian Akadémián tanult. Itt ismerkedett meg Dunoyer de Segonzac francia festővel, akivel évtizedekig barátok maradtak.

Első képei (Lehel Ferenc Nagybányán, 1902) a szecesszió és a plein air festészet hatását egyaránt mutatják. Először 1907-ben a Fauves-csoporttal együtt állított ki Párizsban, a Salon d’Autumne-ban. Kislány ágy előtt című képe erősen a Fauves (Matisse, Derain, Dufy) hatását mutatja, szakított a naturalizmussal, s a látvány helyett saját nézőpontjából közelítette meg a valóságot. Művei mégis anyagszerűbbek és ösztönösebbek a Vadakénál.

Ezután Magyarországon dolgozott, a többi között Nyergesújfalun, Kernstock Károly telepén. Nagybányán bemutatott képei megosztották a művésztelepet, szinte forradalmat idéztek elő a festők között, Perlott Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos és mások az ő hatására fordítottak hátat a nagybányai stílusnak. Czóbel tagja lett a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre), majd 1909-ben a Nyolcak csoportjának. Ekkori művein már mellőzte a szín- és vonalperspektívát, s vastag vonalak közé, kontúrhálóba helyezte a fokozott erejű színeket. Ülő férfi című képe, síkszerű ábrázolásával Rippl-Rónai pettyes stílusával rokon.

Az I. világháború idején Hollandiában, Bergenben élt, amszterdami kiállításokon vett részt, itt készült első, egyéni stílusban megfestett képe, a Fiú labdával. Képein dekorativitás, síkszerűség és torzítás érvényesül (A bergeni lelkész), s kimutatható a de Stijl csoport konstruktivizmusa is.

Ezután Berlinben lakott, s megismerkedett a Brücke-csoport tagjaival, hatásukra fokozódott képeinek expresszivitása. 1920-ban Cassirer műkereskedőnél állította ki a német expresszionizmussal rokon, fülledt színhasználatú, barnát és mélyzöldet alkalmazó képeit. Városképeit, szegényes szobabelsőit, torz portréit 1924-ben Pesten is bemutatta.

Vásznain minden – táj, belső tér, akt – egyaránt csendéletként jelent meg,

mint azt Genthon István művészettörténész találóan megállapította.

1925-ben Párizsba költözött, itt élt 15 évig. Rouault és Soutine hatott rá, s magába szívta az École d’Paris modern szellemét. Ekkori jelentősebb művei: Álarc és mandolin, Gyümölcscsendélet, Ülő akt, Múzsa, Párizsi utca. 1929-ben New Yorkban volt gyűjteményes kiállítása. Párizsi korszakában a síkszerűséget ismét térbeli formálás váltja fel, s a vászon franciás, racionális kihasználása jellemzi.

Az 1940-es évek elején itthon, Budapesten és Hatvanban dolgozott, Hatvany Ferenc baráti támogatásával. 1940-ben feleségül vette Modok Mária festőnőt, aki szintén a Párizsi Iskola követője volt. Czóbel a háború után felváltva Párizsban és Szentendrén élt. 1945-47 között szerepelt az Európai Iskola tagjainak kiállításain, akik mint avantgárd mozgalmuk nagy elődjét hívták maguk közé.

Czóbel részt vett a szentendrei művészek rendezvényein, bár nem tartozott szorosan semmilyen csoportosuláshoz sem. Rendszeresen kiállított, mint a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és az ÚME (Új Művészek Egyesülete) tagja. Jelentősebb késői képei: Lugas, Szentendrei Vénusz, Fő tér, Csendélet chiantis üveggel, Rózsaszínruhás lány.

1948-ban Kossuth-díjat kapott, 1958-ban érdemes, 1968-ban kiváló művész lett.

A párizsi Galeria Zak a 75. és 80. születésnapját is kiállítással ünnepelte meg. Itt Braque és Picasso egyaránt üdvözölte őt, emlékezve első, 1906-os párizsi bemutatkozására.

Időskori képei egyre derűsebbek, világosabbak, fiatalosabbak lettek, s eláradt rajtuk a mester nyugalma, szelídsége, emberszeretete. Öregen is kerékpáron járt, cájgnadrágban.

1971-ben a Műcsarnok rendezte meg nagy életmű-kiállítását, amelyen külföldre került vagy ott készült műveit is bemutatták.

1973-ban, 90. születésnapján az Ernst Múzeum tárlata tisztelgett előtte, s megkapta a Népköztársaság Zászlórendjét. 1975-ben, még életében önálló múzeuma nyílt Szentendrén.

1976. január 30-án Budapesten halt meg.

Forrás: MTI

Nyitókép: Fortepan