Közös advent és Misztrál-koncert Beregszászban

104 éve született Fábri Zoltán

Szerző: | 2021.10.15., 20:42 | Kultúra

Fábri Zoltán 1965-ben (Kép forrása: Fortepan/ Kotnyek Antal)

104 éve, 1917. október 15-én született Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendező. Művei morális példázatok, amelyekben arra keresi a választ, miként őrizheti meg az ember önmagát és erkölcsi tartását a történelem viharai között.

Fábri a Ferencvárosban nőtt fel, tanulmányait a piaristáknál végezte. Már a középiskolában megnyilvánult vonzódása a művészetek iránt: rajzolt, az iskolai előadásokhoz díszletet tervezett és rendezett. A Képzőművészeti Főiskola egyik legtehetségesebb festőnövendékének számított, de filmrendező akart lenni, ezért átiratkozott a színiakadémiára.

Miután 1941-ben diplomázott, a Nemzeti Színházba került díszlettervezőnek és rendezőnek. 1943-ban megkapta a behívóját, a frontról csak a második világháború végén jutott haza.

1949-ben az Úttörő Színház rendezője lett, majd – noha pártonkívüli volt – még abban az évben „káderfejlesztés” keretében áthelyezték a Magyar Nemzeti Filmgyártó Vállalat művészeti vezetőjének. Itt dramaturgiai tanácsokat adott, s a filmkészítésbe is belekóstolt.

Első Kossuth-díját 1953-ban a Vihar című szocialista realista filmjéért kapta, amelynek forgatókönyvét Révai József kultuszminiszter többször „politikailag helyesebbre” íratta át. Fábri a Kossuth-díjat másodszor 1955-ben, harmadszor 1970-ben vehette át.

1955-ben rendezte a korszak talán legismertebb filmjét, a Körhintát Soós Imrével és Törőcsik Marival a főszerepben. A mű a szövetkezet és a magángazdaság konfliktusába ágyazza a paraszti generációk ellentétét, a párválasztás szabadságát.

A Hannibál tanár úr Móra Ferenc, az Édes Anna Kosztolányi Dezső regényéből készült, a Két félidő a pokolban a munkaszolgálat rémségeire emlékeztetett. Pályájának újabb csúcspontja a Sánta Ferenc művéből készült Húsz óra volt, amely a magyar parasztság 1945 utáni viharos történelmét mutatta be.

Az 1966-os Utószezon szatirikus formában boncolgatott súlyos lelkiismereti kérdéseket. Az ifjúságnak készült A Pál utcai fiúk című filmje után Örkény klasszikus írásából rendezte az Isten hozta, őrnagy úr! című filmet. Az 1971-es Hangyaboly Kaffka Margit regényéből készült, s egy apácazárda világát ábrázolja.

Déry Tibor művéből rendezte a 141 perc a befejezetlen mondatból című filmjét, amely bemutatja egy polgári származású humanista fiatalember közeledését és találkozásait a munkásmozgalommal az 1930-as években.

Az ötödik pecsét (1975) ismét Sánta-adaptáció, a nyilas rémuralom éveibe helyezett példabeszéd az emberi szabadságról, a választásról a zsarnokság idején szabadság és szolgaság között.

A Magyarok (1977) is a második világháború alatt játszódik, hősei Németországba telepített magyar parasztok. Az 1980-as Fábián Bálint találkozása Istennel viszont az első világháború végének zűrzavarait idézi fel.

Fábri művei morális példázatok, amelyekben arra keresi a választ, miként őrizheti meg az ember önmagát, erkölcsi tartását a történelem viharai között. Ahogy egyik szereplője mondja: „Játékosok és zsetonok vagyunk egy személyben. Ez a Történelem!”

A modern magyar filmet a Körhinta révén ő ismertette meg a világgal, s számos kitüntetést kapott. Ugyanakkor tucatnyi forgatókönyvét utasították el és nem egyszer politikai okokból korlátozták megszólalási lehetőségeit, így 1956-ról nem forgathatott. Fábri, aki számos szakmai szövetségben töltött be vezető tisztséget és tanított is, 1994. augusztus 23-án halt meg Budapesten.

Forrás: MTI

Pin It on Pinterest

Share This