„Beleszerettünk ebbe a stílusba” Interjú a nagyszőlősi In Movement együttessel

Szerző: | 2016.06.19., 13:16 | Felhangolva

Hromej Misi (gitár), Jani Erik (dob), Hleba Szása (ének), Rohov Szása (basszusgitár), Bendász Krisztián (ritmusgitár) az In Movement nagyszőlősi együttes tagjai, akik egy sokak számára ismeretlen világba kalauzolnak el bennünket. A fiúk elmesélik, hogyan szerették meg és miért vált életük részévé a keményebb zenei műfaj. Aki szereti az underground zenét, az azért, aki nem ismeri, az azért olvassa.

– Pontosan mi is a neve annak a stílusnak, amit képviseltek?

Misi: A stílust, amit képviselünk, hardcore-nak nevezik. Ez az underground zene egyik műfaja. Nem hétköznapi dallamokról van szó. Jellemző rá az extrém tempójú gitár, dob játéka, a dühödten ordibálós ének.

Erik: Csak annyit tennék hozzá, hogy ezt a stílust kevesen értik, nem érzik magukénak.

– Ha sokan nem értik, akkor mi az értelme ennek a kemény zenének?

Misi: Így tudjuk kifejezni érzéseinket, törekvéseinket, saját bensőnket.

103634_02– Milyen egyéb céljaitok vannak?

Misi: Szeretnénk minél több emberrel, zenésszel megismerkedni, több helyen fellépni. Elsődleges célunk ugyanakkor nem az, hogy sztárok, elismertek legyünk. Nem is a pénz miatt csináljuk.
Ha kereskedelmi céllal zenélünk, akkor nincs benne érzés. Érzés nélkül pedig lehetetlen ezt a stílust képviselni. A pénz megváltoztatja az embert. És ha az ember változik, a zene is változik.
Elsődleges célunk: meg akarjuk értetni az emberekkel, hogy becsületesen kell élni. Többnyire erről szól az egész.

– Ki érdeklődik a zenétek iránt itt Kárpátalján?

Erik: Többnyire fiatalok, mert ők még olyanok, mint a szivacs: mindent befogadnak. Nyíltak aziránt, amiről énekelünk. Inkább fiúk jönnek, de azért lányokat is gyakran lehet látni. Idősebbek is megfordulnak a koncerteken, akik korábban megszerették ezt a stílust, ezeket a témákat.

– Mi jellemzi az öltözködéseteket?

Misi: Sötét póló, hosszú haj, különböző szimbólumok, ékszerek.

– Miért fontos ez számotokra?

Misi: Beleszülettünk ebbe a stílusba. Tetszik ez az imidzs. Nem is stílus ez, hanem uniformos, vagyis egyenruha. Kimutatja a belső világomat. Ilyen vagyok. Csak az hordja, akinek tetszik. Egyébként kényelmesen érzem magam benne.

Erik: Szeretem ezt a fajta öltözködést, kényelmes. Őszintén szólva, nem nagyon szoktam azon gondolkodni, hogy tetszik-e ez az embereknek vagy sem.

Szása R.: Plakátokon, klipekben láttam a rockos zenészeket és nagyon megtetszett. Amikor teljesen más jellegű zenét hallgattam, már akkor sem szerettem hagyományosan öltözni. Van egy unokatestvérem, aki hasonló ruhákban jár, ő gyakran ad nekem a cuccai közül. Máskülönben az öltözékemmel valóban azt mutatom a külvilág felé, hogy tartozom egyfajta csoporthoz.

– Ha az utcán láttok egy hasonló stílusban felöltözött személyt, akkor üdvözlitek egymást, hiszen valamilyen szinten összetartoztok?

Szása R.: Nem feltétlenül, de volt már rá példa. Legfőképpen a koncerteken fordul elő, hogy ismeretlenekkel állok le beszélgetni. Ott könnyebb szóba elegyedni.

– Hol léptek fel általában?

Misi: Nagyszőlősön jelenleg nincs olyan hely, ahol felléphetünk. Korábban egy adottkávézóban vagy pedig egy teremben koncerteztünk. Mostanában legtöbbször Ungvárra hívnak. Most léptünk fel egy hónapja a Kruk Festen az Outsider Pubban. Két hónapja szintén a megyeszékhelyen zenéltünk.

– Ki szervezi ezeket a fellépéseket?

Misi: Olyan egyszerű zenészek, mint mi. Ha van egy kis összegyűjtött pénzük, akkor szerveznek egy kis reklámot, plakátokat nyomtatnak, mi pedig jövünk. Senki sem él meg ebből, nincs szó nagy összegekről. A szervezőknek éppen, hogy visszajön az a pénz, amennyit az előkészületekre költöttek. Nincsenek támogatóink sem.

– Sok hasonló együttes működik Kárpátalján?

Erik: Igen. Vannak egy páran.

Misi: Éppen a hardcore stílust nem sokan képviselik. De ha underground zenéről beszélünk, akkor vannak sokan.
Az ungvári Symbioz együttes, akik punk-rock-metal zenét játszanak, szintén Ungváron van egy deathcore zenekar, a Crucify Me Gently, akkor a Castrum deathmetal csapat, a Skruta, amely a grindcore irányzatot képviseli, Obriz megint csak deathmetal. Szóval, vannak többen.

103634_01– Ti hogyan kerültetek kapcsolatba az underground zenével és hogyan szerettétek meg?

Misi: 11-12 éves koromban kezdődött, amikor az egyik szomszédomtól kaptam egy Sex Pistols kazettát. Ez egy 70-es évekbeli angliai punk-rock zenekar. Akkor kezdtem kedvelni ezt a stílust. Azelőtt is hallgattam metál bandákat, habár azok más műfajt képviseltek. Klipeket néztem, megkerestem a szövegek fordítását, hogy értsem, miről énekelnek. Behúzott az egész. Éreztem, hogy ez az én világom, ott éreztem jól magam.
Koncertekre is jártam, az ihletett. Én is ezt akartam csinálni.

Szása: Konkrétan a hardcore stílust csak akkor ismertem meg, amikor ehhez az együtteshez csatlakoztam. Addig a kemény zenét ugyancsak klipekből ismertem.

Erik: Én körülbelül tízéves lehettem, amikor hozzám került egy Rammstein-kazetta. Megtetszett, majd ez alapján elkezdtem hasonló előadókat keresni, hallgatni, míg végül azt éreztem, hogy ezt nekem is meg kell próbálnom. Gyűjtöttem egy kis pénzt, amiből egy dobkészletet vásároltam, és elkezdtem tanulni.

– Tehát nem zeneiskolában ismerted meg a hangszert…

Erik: Nem jártam zeneiskolába. Magam próbálgattam, tanulgattam, és lassan-lassan sikerült. Hallás után játszom. Néztem klipeket, figyeltem, hogyan csinálják. Mindig igyekeztem hozzátenni valami egyedit is. Egyre magasabbra tettem a mércét, és megtanultam.

Misi: Az akarat a legfontosabb. Nálam úgy kezdődött, hogy vettem egy ötvenhrivnyás gitárt. Videoklipeket néztem és figyeltem, hogy hova kell az ujjaimat helyezni a hangszeren. Naponta két-három órát gyakoroltam. Amikor van lelkesedés, akkor lehet haladni.

Szása R.: Internet segítségével tanultam meg basszusgitáron játszani. Nagyon érdekelt, érdekes volt számomra. Megtanultam, de nem mondhatom azt, hogy kiválóan játszom, mert mindig van hova fejlődnöm. Most is folyamatosan tanulok.

– Kotta nélkül játszotok?

Szása R.: Persze, nem ismerem teljes mértékben a kottát.

Misi: Hallás után játszunk.

– Hogyan alakult meg végül is az In Movement együttes?

Misi: Ugyanabba a szakközépiskolába jártunk. Láttam, hogy Eriknek hosszú a haja, ezért megkérdeztem, hogy zenél-e. Azt mondta, hogy igen, dobol. Elkezdtünk együtt játszani. Korábban egy másik együttes tagjai voltunk. A jelenlegi csapat két éve alakult.

Szása R.: Régebben egy beregszászi együttes tagjaként koncerteken vettem részt, ahol megismertem Misit, Eriket és a többieket. Egy éve meghívtak, hogy játsszak velük. Jöttem szívesen.

in_movement_logo– A dalok saját szerzemények?

Misi: Együtt írjuk és ez a közös tevékenység fontos számunkra. Azt kell mondanom, hogy azért sikeres a csapat, mert együtt dolgozunk.

– Először születik a dallam és azután a szöveg?

Misi: Igen. A szöveget az énekesünk írja.

– Miről szólnak a dalok?

Misi: Problémákról, hétköznapi, olykor nem hétköznapi dolgokról énekelünk. Dalainkat azok szeretik, akik úgy érzik, róluk szólnak. Ha egy családi vagy munkahelyi problémát idézünk fel a szövegben, akkor átérzik azt. Egy együttgondolkodás jön létre.
Például, a Hideg ország című dalunk a mi helyzetünket festi le. Itt eléggé hidegen érezzük magunkat. A dal elmondja, milyen problémákat élünk meg ebben a XXI. században, ebben az országban, ahol az ember nehezen tanul saját pénzből, majd saját szakmájában nem tud elhelyezkedni. Sokan elveszítik a reményt. A felsőbbrendű emberekről is szól a dal, akik sajnos senkit sem tisztelnek.
Erik: Az albumunk utolsó száma, a Ma senki sem hal meg a háborúról szól. A dalt a korábbi énekesünk írta, aki Donyeckből költözött Ungvárra. Hozzá valóban közel állt ez a téma.

– Hogyan viszonyultok az ukrajnai háborúhoz?

Misi: Semmiféle háborút nem támogatunk. Pacifisták vagyunk. A háborúnak nincs és soha nem is volt semmilyen értelme. Sajnos nem azok az emberek szenvednek a harcok miatt, akik szítják azt. Voltam katona, de nem szeretnék háborúzni. Nincs értelme.

Szása R.: Az egyszerű embereknek semmi köze nincs a háborúhoz. Néhány ember miatt alakul ki, általában hatalom birtoklása vagy pénz miatt. Az emberek értelmetlenül halnak meg. A médiában is ugyanúgy megy a harc. Egyeseket az egyik irányba terelik, másokat másfelé irányítanak. Senki sem tudja a teljes igazságot, de azért ölik egymást.

Erik: A háborúban nincs igazság.

Szása R.: Egyszerűen egy mesterségesen létrehozott pokol.

– Egy együttes működtetése pénzbe kerül. Hogyan tudjátok ezt finanszírozni?

Misi: Dolgozunk, van fizetésünk.

Erik: Ha van valamilyen kiadásunk vagy szükségünk van valamire, akkor lehetőségeink szerint összedobjuk a pénzt.

– Misi, említetted, hogy van már albumotok.

Misi: Igen. Az ungvári Trismus records adta ki. Ők is saját erővel, saját költségből csinálnak mindent. Tehát nem egy kereskedelmi projektről van szó. Ezért minimális példányszámban jelent meg a CD.

– Hol lehet megszerezni ezt a lemezt?

Misi: Nálunk vagy pedig a kiadónál. Általában interneten rendelik meg a vásárlók.

– Mik a terveitek az idei nyárra?

Misi: Nyáron az új dalainkat készítjük. Ha minden jól megy, akkor ősszel meg is jelenik az új albumunk. Szeretnénk a közeljövőben egy videoklipet forgatni, jelenleg még keressük a megfelelő személyt, aki elkészítené azt. Ősszel tervezünk egy turnét Ukrajnában: Odesszában, Ternopilban, Ivano-Frankivszkban, Kijevben és Ungváron. Kéthetes szabadságra megyünk és nekivágunk.

– Egyébként hol dolgoztok, mi a végzettségetek?

Misi: Én egy cégnél dolgozom.

Erik: Én autószerelőnek készültem, de most egy reklámügynökségnél kötöttem ki.

Szása R.: Én még tanulok.

– A köztudatban gyakran jelen van az a gondolat, hogy a kemény zenét játszó személyek kábítószeres ügyekkel vannak kapcsolatban, gyakrabban nyúlnak alkoholhoz. Mi a véleményetek erről?

Misi: Ez egy sztereotípia. Egyáltalán nem támogatjuk a drogozást. Alkohol? Szerintem péntek este munka után helyén van az egy pohár sör. Nem szoktunk sokat inni, nem vagyunk alkoholisták, se drogosok. Sőt, fontosnak tartom, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét arra, hogy a kábítószer tönkreteszi az emberek életét.

– Ezt hogyan tudjátok megtenni?

Misi: Úgy, hogy a dalainkban megjelenik ez a téma. A szöveggel el kell mondanunk, hogy a drogozásnak, a mértéktelen alkoholfogyasztásnak nincs jó vége.

Erik: Van is egy dalunk, amely erről szól.

– Hogyan érzitek, népszerűek vagytok?

Erik: Egy bizonyos körön belül igen. Azok ismernek és szeretnek, akik hallgatnak bennünket.

Misi: Akkor láttuk, hogy mennyien tudnak rólunk, amikor elkészültek a logónkat ábrázoló kitűzők, pólók, CD-k, és feltettük ezeket az internetre. Nem hittük volna, hogy ilyen sokan vásárolnak majd. CD-t például már másodszor kellett rendelni a kiadótól, mert elfogyott.

– Van saját honlapotok?

Misi: Az nincs, de a közösségi oldalakon rajta vagyunk. Ott lehet megismerni a zenénket, értesülni a koncertjeink időpontjairól, és egy kicsit közelebbről megismerni bennünket.

Bundáné Fehér Rita
Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This