Felhangolva: Pap Jazz Quartet
A szeptember elején Beregszászban megrendezett V4 Nemzetközi Jazzfesztiválon a magyar, lengyel, cseh, szlovák zenészek mellett a közönség büszkeséggel fogadta a saját, ungvári zenekarának a fellépését, amely méltó módon képviselte vidékünket a nagyszabású rendezvényen. Nagy örömömre szolgált, hogy válthattam velük néhány szót, s több kérdésemre válaszoltak még a fellépés előtt. A zenekar tagjai: Pap Vilmos – billentyűs, Ádám Ernő – basszusgitáros, Pap Eduárd – szaxofonos, Ádám Eduárd – dobos.
Szóvivőjük Pap Vilmos volt, akinek válaszait olvashatják a következő interjúban:
– Kinek a meghívására léptek fel a beregszászi jazzfesztiválon?
– Magyarország Beregszászi Konzulátusának meghívására érkeztünk.
– Mióta működik az együttes?
– 1996-ban alakultunk. Idén huszonegy éves a zenekar. Édesapám, id. Pap Vilmos alapította, aki 2009-ben sajnos elhunyt. Ma már itt zenél velünk az unokája is, aki szaxofonos. Eleinte jazzrock stílusban kezdtünk, de elég hamar váltottunk etno-jazzre, máig is ezt játsszuk.
– Pontosan mit jelent a stílus, amit képviselnek?
– Kárpátaljai jazz, azaz népzene, folklór keverve jazzel.
– Milyen nemzetiségű népzene?
– Ukrán, magyar, román, roma. Büszkék vagyunk arra, hogy mi itt több nemzetiség együtt élünk békességben, egy népként. De a nemzetközi rendezvényeken Ukrajnát képviseljük.
– Általában ki a közönségük, ki szereti az ilyen jellegű zenét?
– Fesztiválokon, jazzklubokban lépünk fel, legalábbis azokkal a darabokkal, amelyeket Beregszászba hoztunk. Kávézókban inkább csak egy kis könnyebb szalonjazz jöhet szóba.
– Egy jazz-zenész általában az improvizációiról híres. Önök kottából zenélnek?
– Igen, van kottánk, hiszen mindannyian felsőfokú zenei végzettséggel rendelkezünk, befejeztük a konzervatóriumot. A témát kottából játsszuk, de az improvizációs részeket csak érzésből, mert az már szívből jön.
– Mondana néhány szót a jazz eredetéről?
– New Orleansból ered. A blues, a country, a spiritus keveréke. Több mint száz éve jött létre Amerikában, de egyből meghódította Európát is.
– Milyen hangszerek jellemzőek a jazzre?
– A szaxofon, a nagybőgő, a basszusgitár, a dob, a trombita. A jazzkirály, Louis Armstrong is trombitás volt.
– Attól, hogy Önök etno-jazzt játszanak, hozzátesznek-e plusz etno-hangszert? Például egy harmonikát.
– Még most nem, de már gondolkodtunk ezen. Akár a harmonika, vagy egy hegedű is szóba jöhet a jövőben.
– Milyen emlékezetes utazásaik, fellépéseik voltak?
– Talán a legemlékezetesebb az első kijevi koncertünk volt 1996-ban. Valami mást vittünk abban az időben oda, mint amit az emberek megszoktak. Úgymond, európai zene volt számukra. Ukrajna-szerte mindenhol felléptünk, de Európában is több helyen hallhattak bennünket.
– Több díjat is kaptak az évek során.
– Igen, a kijevi, magyarországi, lengyelországi fesztiválok és más rendezvények díjait.
– Ennyi sok siker után maradt-e még cél?
– Most az a legnagyobb vágyam és célom, hogy a COVID-járványnak legyen vége, és nyugodtan koncertezzünk, dolgozzunk. Igazából mást nem is szeretnénk, csak zenélni, mert ez az életünk.
– Más foglalkozásuk nincs emellett?
– Jazzt tanítunk Ungváron a PADIJUN gyermek- és ifjúsági központban.
– A gyerekeket mennyire érdekli a jazz?
– Két példát is tudok mondani: a dobosunk és a szaxofonosunk is még tíz évvel ezelőtt gyerek volt. Érdeklődtek, csatlakoztak, jól csinálják, tehát van utánpótlás.
Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma