Felhangolva: interjú a Csalamádé együttes tagjaival

Szerző: | 2020.11.01., 19:34 | Felhangolva

A csalamádé egy olyan savanyúság, amely feldobja az étel ízét. Hat összetevőből áll és minden évszakban élvezhető. Nos, a Csalamádé együttes is valahogy így néz ki: hat tagból áll, minden évszakban élvezhető és feldobja az élet ízét. Ismerjük meg közelebbről a fiúkat, akik néhány évvel ezelőtt pillanatok alatt Kárpátalja egyik legkedveltebb együttesévé váltak, a színvonalat pedig azóta is tartják. Tivadar Róbert (ének), Teszlicsko Jura (harmonika), Radcsenko Szergej (trombita), Skunz Eduárd (basszusgitár), Polázsinec Vászja (gitár), Velicsko Vládik (dobos) és Bodnaruk Szlávik (póttrombitás). Az együttest Róbert és Vászja képviselték a beszélgetésen.

Meddig kell visszanyúlni az időben, hogy megtaláljuk a zenét éppen megkedvelő fiút?

Vászja: Talán minden zenész életének már korai szakaszában elkezd érdeklődni a zene iránt, majd ez a szórakozás hobbivá válik. Ha a hobbinkat szeretjük, akkor sok időt fordítunk rá és akkor az továbbfejlődik.

Róbert: Nagyszőlősön nőttem fel. Gyerekkorom óta a muzsika az életem része, mert édesapám nagy zenekedvelő. Nagyon szeretett volna belőlem zenészt faragni. Talán ami az ő életében nem jött össze, azt az én életemben akarta megvalósítani. Mindig szólt a zene. Emlékszem azokra az alkalmakra, amikor egy piros Zaporozseccel utaztunk a Tiszára és útközben hangosan szóltak Toto Cotugno, Adriano Celentano dalai. Tizenhat éves koromig nem nagyon vonzott a zene. Inkább fociztam. Amikor kamaszodtam, elkezdtek érdekelni a lányok, akkor kezembe vettem a gitárt.

Vászja: Paul Stanley, a Kiss együttes gitárosa egyszer azt mondta, hogy ha egy fiatalember kezébe vesz egy gitárt, és azt mondja, hogy csak saját maga kedvéért játszik, akkor hazudik, mert mindegyik fiú azért veszi elő a hangszert, hogy tetsszen a lányoknak. Én is így voltam ezzel. Szüleim be akartak íratni a zeneiskolába, de nem tetszett a kotta, nem tetszett a harmonika. Így később már autodidaktaként tanultam meg gitározni. Más szerzeményeivel kezdtem, aztán saját dalokat is próbáltam játszani, míg végül lett egy együttesünk, majd egy másik. 

Milyen stílusú zene érdekelt?

Róbert: Nagyon szerettem a rapet, majd az életemben megjelent a Radiohead nevű banda, melynek nagy rajongója lettem. És végül nagy kedvelője lettem a metál stílusnak. Elkezdtünk ilyen jellegű zenét játszani. De akkor még másokkal, a jelenlegi bandatagok még nem voltak velünk. Az együttesünk neve CordOn volt.

Mikor jött a Csalamádé?

Vászja: 2014-ben önkéntesként elutaztam Kelet-Ukrajnába, és kórházakban énekeltünk Ukrajna-szerte. Ekkor hívtam fel Róbertet és megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve csatlakozni hozzánk. Igent mondott. Éppen a munkácsi kórházban voltunk, amikor megbeszéltük, hogy megpróbálunk összehozni egy együttest.

Mikor volt az első próba?

Vászja: Az első próbánk 2015 januárjában volt. És már február 14-ig összeállítottunk egy kis koncertnyi anyagot. Huszton léptünk fel öt dallal.

Ki írta a dalokat?

Róbert: Már korábban próbálkoztam dalírással (szöveg és dallam). Azokat a szerzeményeket fejlesztettem tovább. Hangszereltem és elkezdtem ennek megfelelő zenészeket keresni. Találtam is trombitást, harmonikást. Én voltam a gitáros, de éreztem, hogy feszült vagyok, ha énekelek és gitározok is egyidőben, ezért szívesen átadtam a hangszert Vászjának. És elkezdődött.

Már akkor megvolt az együttesnek neve?

Vászja: A nevünk a második fellépésünk előtt lett meg. Kárpátaljai dialektust használunk dalainkban, ezért szerettünk volna valamilyen autentikus hangzású nevet. A trombitásunk javasolta a Csalamádét. Megtetszett.

Róbert: Valóban illik ránk a név, mivel ahogy a csalamádéhoz hat különböző összetevőre van szükség, úgy mi is hatan vagyunk és mind különbözőek. Ez a sok különbözőség együtt érlelődik egy együttesben, és végül valami jó jön ki belőle, amivel megkínálhatunk másokat is.

A Csalamádé miért nem a szerelemről énekel, hanem kacsákról, a kukoricáról?

Vászja: Nálunk Kárpátalján nagyon népszerűek a gasztrofesztiválok, ezért számunkra ezek aktuális témák. De Róbert, a szövegíró, így lehet, ő többet tud mondani erről. 

Róbert: Arról énekelünk, ami körülöttünk van. Az énekek által szeretnénk átadni azt a hangulatot, ami Kárpátalját jellemzi. de nem csak a szöveggel, a dallammal is.

Ukrajna más megyéiben megértik a ruszin nyelven írt dalokat?

Vászja: Sokszor játunk már Ukrajna más megyéiben: Kijevben, Lembergben, Ivano-Frankivszkban. Nagyon jól fogadnak mindenhol.

Róbert: Én úgy gondolom, hogy a közönséget elsősorban nem is a szöveg, hanem az az energia fogja meg, amelyet kisugárzol. Ha látják, hogy mi élvezzük, amit csinálunk, akkor az ragályos. Jártunk már Németországban, és különösen gyakran Lengyelországban. Ott végképp nem értették a szöveget, mégis nagy buli volt.

Külföldön milyen rendezvényekre hívtak meg?

Vászja: Rendezvényszervező társaságok kerestek fel. Nagyon jók ezek a kiruccanások, hiszen rengeteg ismerőst szerzünk ezeken az alkalmakon, és ezáltal még több meghívást kapunk.

Róbert: Megismerkedtünk például egy lánnyal, aki a Huszti járásban él, Alsószeliscsén, és meghívott minket egy ukrán-német nyelvtáborba. Ottani fellépésünk által meghívást kaptunk Frankfurt Oderbe egy hasonló ukrán-német nyelvtáborba.

Ezeknek a fellépéseknek mi a célja?

Róbert: Elvinni egy szelet Kárpátalját a világba. Mármint, ha külföldre megyünk. Ha itt, Kárpátalján énekelünk, akkor közelebb kerülünk az emberekhez, ha olyan nyelven énekelünk, ahogyan ők beszélnek.

Melyik volt a legemlékezetesebb fellépés?

Vászja: Számomra nagyon emlékezetes volt, amikor a Huszti járásban megszervezett fesztiválon, a Pintya Fest-en vettünk részt fellépőként, ahol Oleh Szkripka és más neves előadók is felléptek. Ott mindig nagyon jó fogadtatásban van részünk mind a szervezők, mind a közönség részéről.

Mivel foglalkoztok a hétköznapokban?

Róbert: A zenéből nem tudunk megélni, nem jut abból a pénzből kolbászra, kenyérre.

Vászja: Még kenyérre sem.

Róbert: Van egy kis műhelyem, ahol a feleségemmel ajándéktárgyakat gyártunk fából.

Vászja: Nekünk a feleségemmel szintén van egy érdekes projektünk. Mi is tárgyakat gyártunk, de nem fából, hanem üvegből.

Honnan jött ez az érdekes ötlet?

Vászja: Már régóta foglalkozunk üvegfestéssel. Aztán karantén alatt volt időnk továbbgondolkodni, továbbfejlődni és elhatároztuk, hogy műanyag palackokból készítünk emléktárgyakat. Ez környezetvédelem szempontjából is fontos projekt, mert felhasználjuk a palackokat ahelyett, hogy erdőben vagy folyóparton heverjenek.

Mi várható a jövőben a Csalamádé együttestől?

Róbert: Most, hogy beállt ez a karantén, el lettek halasztva vagy törölve a koncertjeink. Arra használjuk az időt, hogy új dalokat írunk. Nemrégiben kitaláltuk azt, hogy végigjárjuk Kárpátalja városait és utcazenészként koncertezünk, hiszen otthon ülve rengeteg energia felgyülemlett bennünk, amit valahol le kell vezetni. Ezek a zenélések segítenek ebben.

Vászja: Eddig négy városba sikerült eljutnunk: Ungvárra, Munkácsra, Husztra és Nagyszőlősre. De a közeljövőben folytatjuk. Az is lehet, hogy más ukrajnai megyékbe is ellátogatunk.

Nagyon ízlésesek az együttes klipjei. Ki a rendezőjük?

Vászja: Valójában közös munkáról van szó. Barátaink is és az operatőr is segít.

Nagyon sok zenész és nem zenész kiköltözik külföldre. Mi tart itthon?

Vászja: A hazánk és a városunk iránti szeretet. Mi itt találtuk meg önmagunkat, itt tudjuk megvalósítani az elképzeléseinket.

Róbert: De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy több zenészünk (a harmonikás, a trombitás) elmentek Csehországba dolgozni. Erre az időre kénytelenek voltunk helyetteseket keresni.

Ma Huszton egy rendezvényre voltatok hivatalosak? Mi is volt ez az ünnep?

Vászja: Az Elit táncklub növendékei az Ez a mi városunk című dalunkra táncoltak, és erről készült egy klip. Ennek a klipnek a bemutatójára voltunk ma hivatalosak.

Milyen dalt hallgattok szabadidőtökben vagy utazás közben?

Róbert: Ma például reggae-t hallgattam.

Vászja: Mostanában a Motanka nevű együttes dalait hallgatom. Sok stílus keveredik náluk: egy kicsit alternatív, metál, folkrock.

Bunda Fehér Rita

Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This