Felhangolva: interjú Bíró Ágnessel
Az idei Virtuózok előválogatóján nyolc kárpátaljai fiatal is részt vett, ahol a megmérettetés eredményeképpen ketten jutottak tovább és hárman kaptak különdíjat. Most egy kis sorozat keretében bemutatjuk a nyolc fiatal tehetséget, akik mesélnek arról, milyen helyet foglal el a zene és a hangszer az életükben, valamint a felejthetetlen budapesti utazásról is mesélnek.
– Hány éves vagy, és hány éve zongorázol?
– Tíz éves vagyok, és 4 éve kezdtem el zongorázni.
– Korán kezdted a zenélést. Te szeretted volna, vagy a szüleid javasolták?
– Én akartam, és én választottam ki a hangszert is.
– Miért pont a zongora?
– Kiskoromban volt egy kis zongorám, állandóan játszottam azon, és nagy vágyam volt, hogy megtanuljak egy igazi, nagy zongorán játszani.
– Akkor talán te voltál a Virtuózok egyik legfiatalabb versenyzője?
– Volt még rajtam kívül több tízéves lány is a kárpátaljaiak között.
– Amikor meghirdették a versenyre való jelentkezést, akkor a tanárod szólt, hogy mehetsz vagy te kérted?
– Én is akartam, és a tanárom is javasolta.
– Mennyire ismerted korábban a Virtuózokat?
– Ismertem, láttam a tévében, és már gondoltam is arra, hogy jó lenne részt venni rajta.
– Beszéljünk egy kicsit az utazásról. Ki kísért el téged Budapestre?
– Barna Szvetlána, a zongoratanárom és anya.
– Hogy érezted magad ott? Milyen volt ez a kiruccanás számodra?
– Nagyon jó volt. Pénteken indultunk, majd szombaton mentünk a mesterkurzusra, ahol Eckhardt Gábor híres zongoraművésszel is találkoztunk. Nagyon vicces volt az óra, de közben nagyon sokat tanultam. A tanár közvetlen volt, kedves, sok érdekességgel ismertetett meg. Ellátogattunk a zeneakadémiára, ahol a Concerto Budapest Hegedűgálán vettünk részt. Nagyon érdekes volt és izgalmas. Azelőtt megnéztük a Zene Házát, ahol dr. Batta András, a Zene Háza megálmodója fogadott bennünket, és körbevezetett az épületben. Sok mindent kipróbáltunk.
– A versenyen izgultál?
– Nem, annyira nem. Fellépés előtt egy picit. Amikor kiléptem a színpadra, akkor elmúlt.
– Milyen darabokkal készültél a versenyre?
– G. F. Händeltől az Allemande d-moll, V. Koszenkótól a Humoreszk, valamint S. Szokolaytól a Hüvelyk Matyi.
– Te voltál a verseny egyik különdíjasa, ugye? Ez mit jelentett számodra?
– Nagyon örültem neki. Végülis a zongorajátékért kaptam. Nem jutottam tovább, de kiemelték a teljesítményemet. Ezzel arra biztatnak, hogy érdemes folytatnom, a továbbiakban sem engedik el a kezem.
– És neked milyen terveid vannak a zenével kapcsolatban? Szeretnéd a jövőben folytatni?
– Igen. Zongoraművész szeretnék lenni.
– Akkor összességében ez egy nagyon jó élmény volt számodra, amely megerősítette benned a zongorázás iránti lelkesedésedet…
– Igen, és szeretném megköszönni felkészítőtanáromnak, Barna Szvetlánának, a Genius Jótékonysági Alapítványnak, a Zenevarázs képzésnek és Várnagy Andreának, hogy lehetővé tették számomra ezt az élményt.
Fehér Rita
Kapcsolódó:
Felhangolva: interjú Kláriková Zsófiával
Felhangolva: Interjú Seres Leilával
Felhangolva: Interjú Kláriková Zsófiával
Nagy sikerrel szerepeltek a kárpátaljaiak a Virtuózok tehetségkutatón