Húsvéthétfő: a locsolkodás napja
A mai napot, vagyis húsvéthétfőt, szinte teljes mértékben a hagyomány uralja: a locsolkodás, a finom ételek, valamint a tojás, amit a nyúl hoz el. Hogyan alakult ki ez a képzet, hiszen a tojás a tyúkhoz köthető és nem a nyúlhoz. Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás?
Idén húsvéthétfő adja április nyitányát, vagy ahogyan egykoron nevezték, a lovagrendek, pásztorok és úgy általában, az állattartók, valamint a lovas katonák és a kovácsok égi patrónusaként is tisztelt Szent György havát. A mai nap már nem egyházi ünnep, hiszen
Jézus Krisztus a kereszthalálát követő harmadnapon feltámadt, ráadásul a húsvét a böjtöt is megtörte, úgyhogy elérkezett a bőséges lakoma ideje, amelynek hagyományosan fontos eleme a sonka és a tojás.
No és persze a torma sem maradhat el mellőlük, amely akkor jó igazán, ha úgy csíp, hogy az ember kettőt lát tőle.
Az asszonyok vasárnap a sonkát és a tojást, no meg az asztalra szánt egyéb finomságokat a templomba vitték, hogy megszenteljék, majd siettek haza, mert az a mondás járta, hogy aki gyorsan hazatér, az ügyes lesz a munkában. Húsvét hagyományos étele még a bárány is. Kora tavasszal aligha lehet ízletesebb finomságot a húsvéti asztalra tenni, mint a gyenge, fiatal bárányból készült sültet, és a mellé járó friss salátákat.
A mai napot hagyományosan a locsolkodás uralja, amely már kifejezetten világi szokás, szinte semmilyen egyházi eredete nincs.
Talán csak annyi, hogy a piros tojás színe Krisztus érettünk kiontott vérét, valamint a szeretetet jelképezi. A szerelmesek nem véletlenül ez utóbbi gondolatból merítettek, hiszen eleink között dívott az a szokás, hogy a hajadon leány piros színű tojást csak a szíve választottjának ad. Virágnyelven így jelezte érzelmeit.
A húsvéti tojást hozó nyúl képzete csak a legújabb időkben, vagyis a 19. század elején terjedt el Magyarországon. Azóta sem tudni pontosan, hogy miért pont nyúl hozza a tojásokat.
A legvalószínűbb teória szerint a német eredetű szokás egy félrehallásnak köszönheti létét.
A középkorban ugyanis a német földesurakat jobbágyaik gyöngytyúkkal és annak tojásaival ajándékozták meg. A gyöngytyúk neve németül haselhuhn, de sok helyen egyszerűen csak haslnak nevezték. Vagyis húsvét kapcsán hasl és tojásairól beszéltek. Németországnak azonban voltak olyan tájai, ahol húsvétkor csak nyulat kaptak a jobbágyoktól a földesurak. A nyúl németül hase, és ez a két, nagyon hasonló szó, valamint a hozzájuk tartozó fogalom a népi szóhasználatban idővel egyszerűen összekeveredett.
Ha helytálló ez a teória, akkor így jött létre ez a mulatságos képződmény, a tojásait őrző nyúl.
Egyébként már a 19. század végén élő eleinknek is gyanús volt, hogy itt valami nem stimmel. Ezt a vélekedést aztán egy népdal is megörökítette:
„Tarkabarka kis nyulacska,
hogy lehettél ilyen csacska,
tyúk módjára fészket rakva
tojást tojtál húsvét napra.”
A locsolkodás a természet, s ezáltal az élet megújulását szimbolizálja. Ezt a termékenységvarázsló népszokást az egész országban, vagyis a teljes Kárpát-medencében mindenütt ugyanúgy ünnepelték eleink. A fiú locsolóverset szaval, az erdélyi Háromszéken például ezt:
„Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfűre buzognak források.
Eljöttem hezzátok ifiú létemre,
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Virágozzék szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat”.
Forrás: hirado.hu
Nyitókép forrása: Hirado.hu/Horváth Péter Gyula