Könyvajánló: Ki téged így szeret
Vannak könyvek, amelyeket nem lehet egyszerűen elolvasni, csak megélni, átélni, elszenvedni és végül csendben magunkban tovább hordozni. Bruck Edith Ki téged így szeret című önéletrajzi írása is ilyen.
A rövidke kötet két részből áll. Az első a memoár, egy gyermek túlélésének története, amely a felnőtté válás fájdalmát hordozza magában. Ezután az írónő a felnőtt életéről ír, magánélete alakulásáról. A második rész már az írónő novelláiból áll.
„Bruck Edith egy kis magyar faluban született, földhözragadt zsidó félparaszt családból, apja mészárossegéd és szerencsétlen kezű vándorkereskedő volt, „rongyoszsidó”, amilyeneket a Kárpátalján lehetett látni hajdan. Naplója e világ tragikus széthullásának dokumentuma, a deportálás borzalmainak leltárszerűen száraz számbavétele. A felszabadulás után az írónő Izraelbe vetődik, ahol végre hazát remél találni, de ott sem tud gyökeret verni: pincérnő, táncosnő, fotómodell és munkanélküli, aztán innen is továbbmenekül.”
A könyvet gyakran emlegetik úgy, mint „az életben maradt Anna Frank naplóját”, és nem véletlenül. Bruck Edith túlélőként írta meg saját történetét a deportálásról, a haláltáborokról, a szégyenről, a veszteségről, és arról, hogyan lehet mégis újra embernek maradni mindazok után, amikor az emberiség arca eltorzult.
A mű egyszerre dokumentum és vallomás. Bruck nem ítélkezik, nem emel hangot, nem szépít, csak elmondja, milyen volt gyerekfejjel elveszíteni mindent, majd újra felépíteni az életet egy olyan világban, ahol a fájdalommal együtt kell tovább élni.
Ezt a könyvet olvasni különösen nehéz. Mégis úgy érzem fontos volt szót ejteni róla.
Jegyzet az írónő tollából:
„1945 végén, Magyarországon, anyanyelvemen kezdtem írni ezt az önéletrajzi elbeszélést. A Csehszlovákiába szökés közben azonban elveszett a barna füzetem, amelyben ezenkívül a gyermekkoromban írtam, és anyámnak ajánlott verseim is benne voltak. A különböző országokban, ahova elvetődtem, többször is próbáltam megírni. Csupán itt, Rómában, 1958–1959-ben sikerült végleg megírnom, olyan nyelven, amely nem az anyanyelvem.”
Kiknek ajánljuk?
Mindenkinek, aki nemcsak az irodalmat, hanem az igazságot is keresi. Ez a könyv nem könnyű olvasmány, de aki végigjárja vele az utat, más emberként teszi le a kezéből.
Nyitókép: premiostrega.it/antikvarium.hu/Kollázs: Kárpátalja.ma
Mondik Márta