Könyvajánló: A sátán fattya

Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya. Ungvár: Hatodik Síp Kárpátaljai Kulturális Alapítvány, 1991.

Kárpátalja XX. századi történelmének legtragikusabb, legtöbb áldozatot követelő időszaka az úgynevezett felszabadulás utáni periódus volt. A két világháború együttvéve nem követelt annyi emberáldozatot e vidék magyarságától, mint az új rend új intézkedései. A munkaképes magyar férfiak tízezreit hurcolták a sztálini lágerekbe, s az itthon maradottaknak el kellett viselniük mindazt a megaláztatást, nyomort, amelyet a szovjet rendszer kényszerített rájuk szocializmus címén.

Ezekről a testet-lelket nyomorító évekről vall kisregényében Nagy Zoltán Mihály. A szerző egy apró magyar falu lakóinak életét ábrázolva tárja elénk a megpróbáltatások, közös és egyéni tragédiák szövedékét. Művének központi alakja egy meggyalázott fiatal lány, akinek mindkét fivére az új kor áldozata lett, s aki hasztalan sóvárog a szerelemre, mert választottját is máshová vezérli kérlelhetetlen sorsa. Ám a halál, a kiszolgáltatottság lényénél is megrázóbb, megdöbbentőbb a minden értéket, minden emberit elpusztító, mindent és mindenkit a maga kepére formáló hatalom ábrázolása.

Nagy Zoltán Mihály 1949-ben született Beregszász közelében, Nagybaktán. 1989-től 1992-ig a Hatodik Síp című folyóirat olvasószerkesztője, a Galéria Kiadó és az Intermix Kiadó szerkesztője, később a Pánsíp című kulturális magazin és a Kárpátalja című közéleti lap munkatársa, 2002-től az Együtt c. irodalmi-művészeti-kulturális folyóirat főszerkesztője. Első írásai a beregszászi járási lapban jelentek meg 1963 telén, később a Kárpáti Igaz Szó is rendszeresen publikálta verseit és novelláit. 1972-től megszűnéséig tagja volt a József Attila Alkotóközösségnek. A Sátán fattya c. regénye 2001-ben Év Könyve-díjban részesült.