Könyvajánló: Jelek egy félszigetről

Czébely Lajos: Jelek egy félszigetről. Ungvár – Budapest, 2019.

Czébely Lajos (Visk, 1951. okt. 29.) költő, író, helytörténész, pedagógus. Földműves családban született Visken (Máramaros megye). 1968-tól az Ungvári Állami Egyetem bölcsészkarának magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója. Ungváron tagja lett a Forrás Stúdiónak, jelentős szerepet vállalt az első kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalomban.

1973-ban kapott egyetemi oklevelet, ez év őszétől 1994 nyaráig a Gáti Középiskola magyar nyelv és irodalom tanára. Gáton 1988-ban barátaival létrehozták a Kovács Vilmos Kört, alapító tagja a KMKSZ gáti alapszervezetének. 1988-tól a viski református templom orgonistája. 1994-ben hazaköltözik szülőfalujába, s a Viski Kölcsey Ferenc Középiskolában folytatja pedagógiai tevékenységét 2016-ban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig.

Szeretett községének krónikása lett. A Viski Kölcsey Ferenc Középiskolában létrehozta az első Fodó Sándor emlékmúzeumot. Fiatal tanárként népköltészettel foglalkozott, s az e tárgyban írt dolgozatait rendszeresen közölték a kárpátaljai és az anyaországi lapok. Verseinek a Hatodik Síp, a Pánsíp, majd az Együtt című folyóirat ad helyet. 1994-ben neki ítélik a Hatodik Síp Toll-díját, 2007-ben az Együtt Nívó-díját. 2011. október 4-én tevékenysége elismeréseként Schmitt Páltól a Köztársaság Elnökének Díszoklevele Éremmel kitüntetést kapta, 2016-ban pedig Fodó Sándor-díjjal jutalmazták pedagógiai munkásságát.

M.: Évszakok ösvényein. Versek. 1996; Fehérbe fogyó láng. Versek. 2013; Napló 1976–1968 (egy a kárpátaljai magyar tényirodalmat gazdagító napló) 1996; A viski magyar iskola története, 1998; Visk története, 2002. Több tankönyv szerzője: Magyar irodalom a 11. osztály számára, 2004; Magyar nyelv a 3. osztály számára, 2013; Magyar nyelv a 4. osztály számára, 2015. (D.Gy.)

Újabb kézirattal jelentkezett az Intermix Kiadónál Czébely Lajos, aki korábban gazdagította már egy művével a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatot.

A Jelek egy félszigetről című, gondosan összeállított és megszerkesztett kézirattal két fejezetben, két témakörbe rendezve szeretnénk könyvalakban eddig meg nem jelent, válogatott írásait az olvasók asztalára tenni.

A kézirat első részében a kárpátaljai magyar irodalmi élet jeles képviselőinek, pályatársainak a helyi kiadóknál megjelent műveiről fejti ki véleményét. Így Balla D. Károly Sorsunkhoz szegezve, Vári Fábián László Széphistóriák, Dupka György–Horváth Sándor–Móricz Kálmán Sorsközösség című művét olvasva veti papírra gondolatait, közösségünk iránti aggódással és bizakodással elemzi a szerzők munkáit.

Egy másik értekezésében a „szláv tenger” hullámaival dacoló Viski magyar iskola fennállásának 450. évfordulóját méltatja, bölcs meglátásaival érinti a múltat, a jelent, és bizakodva tekint jövő felé, hogy az intézmény még számos éven át a nyelvsziget szellemi bölcsője legyen.

A közösségbe ágyazottan fejti ki személyes töprengéseit ezerkilencszázötvenhatról. Feleleveníti Fodó Sándor sírkövének felavatásán elhangzott emlékbeszédét. Felvázolja „Kovács Vilmos másik útját”, és azt, hogy a szovjethatalom miként indított akciót a polgárjogokért kiálló kortársai ellen, aminek végeredménye a „vágyak eltörlése” – könyörtelen eszközökkel.

A megbízható küzdőtársra emlékezve közli S. Benedek Andrásné Rozsnyai Líviához írt nyílt levelét. Az első rész záró dolgozata: Adalékok a Viski Református Egyház 16–17. századi történetéhez (A reformáció 500. évfordulójára).

A kézirat második részében a „néprajz vonzásában” született írásait adja közre. Feldolgozza és megidézi a Gáton gyűjtött gyermekmondókákat és játékdalokat, locsolóverseket, szóbeli rejtvényeket, a faluban feljegyzett mondákat. Egy másik gyűjtemény szülőfalujához, Viskhez kötődik. Megszólaltatja gyermekkorától emlékeiben élő és később lejegyzett népköltészetet. Bemutatja az ismerkedési, udvarlási és párválasztási szokásokat, valamint a helyi temetőben barangolva a halottas szokásokat és hiedelmeket.

Megírta a Viski Református Egyházi Énekkar történetét, valamint a viski nép építésztről is értekezik.

A 220 oldalnyi kéziratot korabeli fotókkal, dokumentumokkal gazdagította. (D.Gy.)