Könyvajánló: Kunkorodó kutyahang

Weinrauch Katalin: Kunkorodó kutyahang, Versek, mesék iskolásoknak. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2012.
Beregszász szülötte vagyok. Itt jártam iskolába, tanulmányaim befejezése után itt éltem és dolgoztam. Amikor a városi gyermekkönyvtár vezetőjeként nyugdíjba mentem, csak a könyvtártól váltam meg: az egyik beregszászi iskola alsó osztályaiban korábban bevezetett könyvtárórákon játékos formában ma is „szórakoztatom” a szépre fogékony kisdiákokat irodalmi- és honismeretekkel.
Alapításától kezdve (1993) állandó szerzője vagyok az Irka című gyermeklapnak. Innen datálható írói pályám kezdete. Az azóta eltelt évek alatt tizenegy önálló gyermekkötetem, két kisregényem és egy novelláskötetem jelent meg – az utóbbiakat felnőtteknek szántam. Verseim számos kárpátaljai és magyarországi gyűjteményes, színes gyermekkönyvben, valamint iskolai és főiskolai tankönyvekben is megjelentek. Novelláimat hatodik éve rendszeresen közli a Kárpátaljai Hírmondó (a budapesti székhelyű Kárpátaljai Szövetség folyóirata), néhány írásomat pedig az Együtt (a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirata) adta közre. Verseim és elbeszéléseim napvilágot láttak több irodalmi társaság antológiájában, egyet-kettőt publikált a Magyar Napló (a Magyar Írószövetség folyóirata) is. Jelenleg kiadásra vár a Biblia alapján gyermekek számára megírt Újszövetség, valamint egy kispróza-kötet felnőttek számára.
Hálás vagyok a Jó Istennek, mert megadta nekem az írás gyönyörűségét, az olvasók szeretetét és elismerését. Ezek nagyon fontosak számomra, de örömmel töltenek el és további alkotómunkára ösztönöznek a szakmainak mondható elismerések is: az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Kovács Vilmos Kárpátaljai Irodalmi Nívódíja és A Magyar Kultúra Lovagja cím.
Amikor elkészülök egy-egy írásommal, mindig eszembe jutnak Móra Ferenc örökbecsű szavai: „Azért, hogy író lettem, a Jó Isten a felelős. De hogy akármihez nyúlok, bármit is írok, gyermekíró maradok az utolsó tollvonásig, azt a gyerekek iránti szeretetemnek köszönhetem.”

Weinrauch Katalin