Könyvajánló: Nyikola Suhaj, a betyár
Az első világháborúban a ruszin Nyikola Suhaj és egy német társa „lógós katonaként” egy orosz vénasszonynál húzta meg magát. A rút asszony mindenképp össze akarta boronálni a ruszin fiút Vaszja lányával, a németet pedig Jevkával. A katonák bár ígéretet tettek, tudták, hogy nem tartják azt be. A vénasszony azt jósolta nekik, hogy nem fogja őket ezentúl a golyó, de ha becsapják őket, átkozottak lesznek. Egy kora reggel viszont Suhaj a létrán álló vénasszonyban meglátta baba jagát. Másnap a némettel ketten megölték az asszonyt, majd elmenekültek. A két katonát viszont ettől fogva tényleg nem fogta a golyó.
Nyikola Suhaj volt a Kárpátok utolsó betyárja. Sírja szülőfaluja, Alsókalocsa (Kolocsava) egyik látványossága napjainkban is. A ruszin betyár életét a magyar közönség Ivan Olbracht regényén keresztül ismerte meg. Rovatunkban a Nyikola Suhaj, a betyár című regényt ajánljuk, amely megjelenésekor, 1933-ban nagy népszerűségnek örvendett úgy a cseh, mint később a magyar olvasók körében.
„Az első világháború utáni Kárpátalja, akárcsak az Amerikai Egyesült Államok, népek, kultúrák olvasztótégelye volt. Egymás mellett, egymást nem háborgatva élt itt magyar, ruszin, zsidó és cseh. Ami még megkülönböztette e tájat más régióktól, az a falvak elmaradottsága, modernizálatlansága volt”
– írta Galamb Zoltán a regény miliőjéről a könyv 2005-ös kiadásának apropóján.
A regény hat fejezetből áll. Az első fejezetben – Kunyhó a Holotín fölött – megismerjük Suhaj betyár legendáját. A második részben – Kolocsava – a szerző bemutatja Suhaj szülőfalját és a benne élőket, úgy a ruszinokat, mint a zsidókat. Ezt követően mélyedünk bele főhősünk életébe és történetébe a harmadik és negyedik fejezetben – Nyikola Suhaj, Oleksza Dovbus. Az ötödik rész Suhaj szerelméről, Erzsikéről szól, az utolsó fejezet pedig a betyár bujdosásáról és haláláról.
Olbracht egyformán mutatja meg nekünk a legendát és a történelmet, mert talán mindkettő ugyanannyira igaz abban a közegben, ahol játszódik. A baba jaga varázsa vagy a csendőrök felkészületlensége miatt nem került sokáig kézre a betyár? Nem tudni, ahogyan maga a főszereplő sem tudta ezt eldönteni.
„Suhaj idővel hősnek érzi magát s a nép is annak tartja. Az író öntudatlan forradalmárt lát benne, számára az elnyomott nép forradalmi tiltakozását jelenti a hatóság nyomása ellen. A nép néma, de tevékeny rokonszenvében látja ennek igazolását. (…) Itt látszik meg az a semmivel át nem hidalható óriási távolság, amely a falusi nép és urai között van”
– írta Schöpflin Aladár 1936-ban a Nyugat 12. számában a regényről. Ugyancsak Schöpflin írja a betyár karakteréről, hogy olyan, akár az erdők vadja.
Nem csupán Suhaj történetét látjuk megelevenedni a regény lapjain, hanem az akkori kort is. A népet, amelyet egyik hatalomtól a másikhoz csapják, akiket nem érdekel a nagypolitika, csak a kis házuk és földjük, mégis a nagyurak ezeket az embereket bántják a legjobban. Egy ilyen korban pedig kellett egy hős, aki ha nem is menti meg az egész népet, de megcsillogtatja a reményt, hogy van, aki törődik az egyszerű emberrel.
A kárpátaljai betyár története Csehországban az 1970-es években és a 2000-es években is népszerű volt. Színházi darabok és filmek láttak napvilágot, és dalt is írtak róla, öregbítve a kárpátaljai betyár halhatatlanságát.
Suhaj betyár életéről itt írtunk korábban.
Olbracht regényét azoknak ajánljuk figyelmébe, akiket érdekel a kárpátaljai kultúra, a régió történelme, valamint a ruszinok élete. A zsebben elférő kötet egy letűnt világot nyit meg nekünk, amelyben a varázslatnak és a jognak ugyanakkora félelmetes hatalma van Kárpátalján.
A kárpátaljai Suhaj betyárról szóló könyvet antikvárokban szerezhetjük be.
Sz. Kárpáthy Kata
Fotók: Kárpátalja.ma