Könyvajánló: Túlsó part
És boldogan éltek, míg meg nem haltak – így fejeződnek be általában a mesék. Senki sem kérdezi meg, hogy mi történik a „nagy lakodalmat csaptak” után. Mégis mi történik az emberrel a történetének végén? Ki van mellette, és hogy lehet a veszteséggel együtt élni? A Túlsó part ezekre a kérdésekre is keresi a választ. Koncsol László (1936–2023) felvidéki költő verseskötetét ajánljuk.
A Túlsó part. Levelek a túlsó partra című kötet a Vámbéry Polgári Társulás kiadványaként jelent meg 2022-ben, négyszáz példányban, a Szlovák Köztársaság Kisebbségi Kulturális Alapjának támogatásával.
– írta a kötetről Tőzsér Árpád költő, irodalomkritikus.
A versek témája a visszaemlékezés, a kórházban töltött idő, a gyász és a hiány, de megjelenik az időskor, a szerelem, a vallás és a kisebbségi lét is. Tizenöt verset olvashatunk a kötetben, amelyek egy ciklust alkotva egy történetet mesélnek el, a költő feleségének kálváriáját. Formájukat tekintve többségük szabadversek, de vannak köztük szonettek is.
„S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!” – a kötetcím alapján asszociálhatunk Nagy László versére, és talán nem véletlenül, hiszen a vers születésekor Szécsi Margit, Nagy László felesége is nagybeteg volt.
A tizennyolc évnyi küzdelem több szakaszáról látunk történeteket: az elejéről, a végéről, de a legtöbb vers a haláleset utáni időszakot dolgozza fel. Fontos szerepet kap a szerelem és a szeretet a versekben, ugyanakkor az Isten felé is sok kérdést tesz fel a költő: miért velük történt meg mind e sok nehézség.
A versek mellett Kopócs Tibor színes illusztrációit láthatjuk. A képek témáját a nő és a vallás keveréke adják, és jól illeszkednek a versekhez.
A Túlsó part a fokozatos elengedésről és a gyászról szól. Akit életében ért veszteség, tud azonosulni Koncsol László soraival, érzéseivel. A verseket olvasva átérzi, hogy az ember megtanul ugyan együtt élni a hiánnyal, mert mást nem tehet, de megérteni nem fogja, és sohasem felejti azt, aki a túlsó parton van már.
A kötet a kiadó weboldalán rendelhető meg.
Sz. Kárpáthy Kata