Könyvajánló: Tündérlesen

Weinrauch Katalin: Tündérlesen

TerraPrint Kft., Budapest, 1997.

„Fenyveserdő, tarka rét: nagyi, mondj egy szép mesét!” – olvassuk Weinrauch Katalin versében. S hogy miről szóljon a mese? Mókusról, virágról, tarka rétről, lepkéről, víg tücsökről, hangyáról, tolvaj szarkáról…

Nos, Weinrauch Katalin Tündérlesen című kötete sok-sok varázsos történetet rejt a felsoroltakról, amiről minden látszat ellenére – az erőszakot, nyers erőt hirdető akciófilmek lázában felnövő gyerekeink hallani szeretnének. Az írónő – akárcsak előző köteteiben (Táncbahívogató, Csillagszülés, Pöttyös labdi útra kél) végtelen szeretettel nyitja rá kis olvasói szemét a körülöttünk lévő mindennapi csodákra: a természet szépségeire, az évszakok változásaira, a velünk együtt élő állatok viselkedésére.

Mindenben képes meglátni és láttatni a szépet, a jót, a szeretetre méltót. Szándéka szerint az írások mindegyike nevel, akár Tocsiról, Cirpiről, a fogfájós nyusziról, vagy éppen a kis Cérnaszál kisasszonyról mesél. S szóljanak bármiről is a kötet versei, meséi, igazi szereplői az eleven, kedves, néha rosszcsont, ám a világra gyermeki tisztasággal rácsodálkozó, tündérleső apróságok. Weinrauch Katalin ars poetikájának is tekinthetjük a Karácsonyéjben megfogalmazott sorokat: „Szánkból a szó / áldás legyen, / jószándékunk / mindenekben.”

Ajánlom e könyvet a már olvasni tudó kisiskolásoknak, a mesét még csak hallgató óvodásoknak s az őket szerető anyukáknak, nagypapáknak – mindenkinek, aki kedveli a hagyományos gyermekirodalmat, az örök emberi értékeket megéneklő szép történeteket.