Könyvajánló: Viszontlátás II.

Dupka György: Viszontlátás II. Válogatás az Együtt folyóirat 2009–2017 közötti számainak szépirodalmi anyagából. Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest, 2018.

Viszontlátásra? Állandó jelenlét

Egy kedvező anyagi és személyi feltételek közt működő regionális folyóirat elsősorban arra vállalkozik, hogy az általa lefedett terület alkotóinak nyilvánosságot biztosítson, s ugyanakkor megfeleljen az igényesebb olvasói elvárásoknak is. Az Együtt szerkesztői és aktívabb szerzői e kettős cél érdekében, valamint a sorra jelentkező fiatal tehetségek gondozásának felvállalásával
irodalmi műhelyként működnek és szolgálnak már tizenhetedik éve, túlélve ez által minden eddigi Kárpátalján létesített irodalmi folyóiratot. A kezdetben csak néhány munkatárssal és szerzővel indult folyóirat ma legalább 20-25 olyan alkotót tudhat maga mellett, akik egyre inkább otthonossá és ismertté lesznek a teljes magyar nyelvterületen.

Az Együtt szépirodalmi terméséből Viszontlátás címmel jelent meg első ízben antológia – 2009-ben. Az olvasó és a kritika ebből felmérhette és értékelhette a kortárs kárpátaljai magyar irodalom felállását és eredményeit, a szerzők pedig jogot és esélyt kaptak a továbblépéshez.

A folyóirat 2009 és 2017 közötti időszakában egyértelműen e továbblépés jegyében formálódott a Viszontlátás II. anyaga. Bőségesen tellett belőle egy körültekintő válogatásra, amely szerzőink szakmai fejlődését, a művek tematikai sokszínűségét kívánja bemutatni.

Feltétlenül vegyük figyelembe, hogy a szemünk láttára alakuló új világrend körülményei között az Együttnek nem lehet célja – terjedelmi okokból is lehetetlen lenne – a teljes kárpátaljai magyar irodalom reprezentálása. Erre más regionális fórumok sem képesek, hisz a térséget uraló ideológiai széljárások óhatatlanul megosztják a közélet és a kultúra szereplőit egyaránt. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy alkotóművészeink nagy többsége az Együtt közelében érzi jól magát, s a személyes ambíciók dajkálása mellett tágabb közösségünk értékeire, a nemzeti kultúra művelésére és megtartására is óvó szándékkal tekint.

Többen is vannak közöttük, akik az utóbbi évtizedek különböző kényszerei miatt a Kárpát-medencei közös haza más-más helyein telepedtek le, de a kárpátaljai bölcsőt nem áll szándékukban sem feledni, sem feladni. És vannak halottaink, akik az áttekintett időszakban még gondjainkkal élve köztünk alkottak. Szeretettel és tisztelettel tekintünk rájuk s a hátrahagyott életművekre, mert nélkülük sokkalta szegényebbek lennénk.

Viszontlátás? A lap olvasói számára valóban ezt jelenti a korábban megismert művekkel való találkozás, ám e kötetben már minden egyes írás az állandó jelenlét igényével foglal helyet. Ezt a megállapítást támasztják alá a kritikai és az olvasói fogadtatások, mert a művek jelentős része jelentős esztétikai értéket képvisel. A válogatás készítője mégsem méltathatja szándéka
szerinti mértékben azt a „lovat”, melyet többféle tekintetben – részben nevelésében, részben pedig a versenyekre való benevezésében is – magáénak érez. Azt azonban megteheti, hogy a kivívott pozíciók megtartása mellett minden szereplőt a fejlődés újabb szintjeinek elérésére, kiváló művek megalkotására és a szakmai elismerések megszerzésére ösztönözzön.

Vári Fábián László