Kárpátaljai magyar porosz földön, szovjet mundérban
Számos érdekes katonatörténetet hall az ember az élete során, amelyek végül feledésbe merülnek. Ezt előzte meg Vári Fábián László azzal, hogy saját könyvének hősévé válva örökítette meg emlékeit. Rovatunkban a Tábori posta: szovjet mundérban Poroszföldön című önéletrajzi regényt ajánljuk.
A 330 oldalas regény 2011-ben, a Kortárs Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A regényben a visszaemlékezés belső kapaszkodóként szolgál: a beszélő emlékezik, hogy a távolban is az maradhasson, aki odahaza volt.
Kárpátaljai magyar bölcsészből katona az NDK-ban
Vári Fábián László a Forrás Stúdióban végzett tevékenysége miatt több fiatal írótársával együtt kényszerült abbahagyni tanulmányait az Ungvári Állami Egyetemen. Ezután 1972 novembere és 1974 májusa között teljesített katonai szolgálatot a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK). Ekkoriban az emberek egy fonák világban éltek: a béke nevében (Мы за мир) fegyverkeztek és erősítették a hadsereget, várva a támadást. A világ pedig feszült figyelemmel követte a két szuperhatalom – az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió – közötti helyzetet. „Az ellenség nem alszik, az ellenség alattomos! Harcos, légy éber!” – követték léptüket a plakátok, „indokolva” a túlzott harci készültséget.
Ebben a légkörben szolgált az NDK-ban a kárpátaljai fiatal, messze otthonától és a szeretteitől.
Különcnek számított a többi katona szemében: magyar (venger) a szovjet hadseregben, ráadásul latin betűs leveleket kapott hazulról. Néhanapján a sors összehozta más nemzetbéli katonával. Egyedül a tábori posta maradt a mentsvára, amikor otthonról kapott levelet. Ez volt az egyetlen ablak a zárt katonavilágból, ez tartotta benne a tiszta lelket a hazug világban.
Akciódús történetek, jól megírt szöveggel
A Tábori posta története mellett nyelvezete miatt is izgalmas olvasmány. Zelei Miklós megjegyezte, hogy a szövegben több orosz szó, rövidítés és mondat fordul elő, nem mellőzve a katonai szakzsargont. Csordás László a következőket írja: „Ahhoz, hogy árnyalt képet fessen az NDK-ban megtapasztalt katonaéletről, Vári Fábián László sajátos prózanyelvet teremt. Alapja egy kissé régies, patetikus magyar, amit az anyaországtól elszakított és tőle teljesen elzárt Kárpátalján őriztek meg sokáig.”
Vári Fábián László nem csupán sztorizik, hanem visszaemlékezik, pontosan dokumentálva az eseményeket, ezen felül pedig méltó emléket állít. Nemcsak a katonaéveiről beszél, hanem szeretett nagyszüleiről is.
A történet előzményeiről és folytatásáról a szerző második önéletrajzi regényében, a Vásártérben olvashatunk.
Sz. Kárpáthy Kata