„A legtöbb, amit a gyermekeinknek adhatunk: a gyökerek és a szárnyak”

Interjú Gurmai Beátával, a Borka és a varázsruha rendező-forgatókönyvírójával.

Borka egy néha jócsont, néha rosszcsont kislány egy hétköznapi családban. Van egy szép ruhája, amelyet még az ükmamája hímzett, a családban anyáról lányra szállt, és amely – ha szüksége van rá – családfája múltjába repíti őt. Egy olyan elvarázsolt világba, mint amilyen az az erdőszéli ház is, ahol a Borka-világ megálmodójával találkozunk az interjúra. Gurmai Beátával, a Médiatanács finanszírozásával készített Borka és a varázsruha mesefilm rendező-forgatókönyvírójával beszélgettünk az animációsfilm-sorozat vasárnap debütáló második epizódja apropóján, amelyet 12 óra 25 perckor vetít az M2/Petőfi TV.

– Van valós alapja Borka varázsruhájának?

– Tulajdonképpen igen. Gyerekkoromban gyakran hallottam a család nőtagjaitól, hogy egy bizonyos Amizonit emlegettek, de akkor még nem tudtam, hogy ez pontosan micsoda. Később értettem meg, hogy az Amizoni az első magyar nőnevelő intézet volt Budapesten, a nagymamám és a nővére ide jártak. S most nemrég megadatott, hogy az első dokumentumfilmem okán leültessem egy asztalhoz a nagymamám testvérét (mert nagymamám már sajnos nem él), és két barátnőjét, akik már mind kilencvennégy-öt évesek voltak, évek óta nem találkoztak, de annak idején, 1934-35-ben együtt jártak az Amizoniba. S ekkor a nagymamám nővére elhozta azt a ruhát, amiről gyerekkorunkban olyan sokszor hallottuk, hogy fantasztikusan szép. Ezt a ruhát ő maga tervezte, varrta, saját kezével hímezte, és persze viselte. Ez tulajdonképpen egy igazi varázsruha! De csak utólag gondolkodtam el azon, hogy amikor Borka történetét megírtam, akkor nekem nem volt az agyamban ez a ruha, de a gyerekkori emlékekből a tudatalattimban biztosan ott kellett legyen valahol, ha egyszer a történetalkotásnál a varázsruha ötlete – ami megtestesíti a múltat, a családi gyökereket és hagyományokat – megfogalmazódott bennem.

– Honnan jött a konkrét ötlet Borka történeteihez?

– Onnan, hogy vettem egy mesekönyvet a lányoknak, amiben japán kimonók vannak. Nagyon szeretem a színvonalas mesekönyveket, amelyeknek szép a képi világa, s ez egy ilyen könyv volt. Arra gondoltam, hogy miért nincs egy ilyen trendi mesekönyv magyar nyelven is, lehetne hozzá mesefilm is. Elmeséltem az ötletet az egyik barátunknak, Mink Tamásnak, akinek tetszett az alapgondolat. Velük adtuk be a mecenatúrás pályázatot, de aztán egy másik barátunkkal, Skrabski Fruzsinával készítettük el az első részt.

– Mit tanulhatnak a gyerekek Borka történeteiből?

– Mintákat, konfliktuskezelést, élethelyzeteket. Nekem a legkisebb gyerekem például végtelenül utál bemutatkozni. Ez egy nehéz helyzet a szülőnek, de ha a gyerek játékos formában kap erre mintát, s látja, hogy Borka hogyan mutatkozik be, az segíthet. Az én gyerekkoromban még Makk Marci volt az, aki egészséges életmódra próbálta nevelni a gyerekeket. Mivel a Borka-történetek is mintát próbálnak nyújtani, ezért nagy öröm lenne, ha a mai gyerekeknek pedig egy-egy élethelyzetben Borka jutna eszébe. Ezért összegyűjtöttem különböző élethelyzetekhez kötődő témákat, amelyeknek megoldásában családi minták segítenek. Vizuálisan, a családfa segítségével próbáltuk megjeleníteni, hogy ezek széttéphetetlen kötelékek.

– Csak a gyerekeknek szólnak, üzennek ezek a történetek?

– Nem, azt gondolom, hogy ezek a témák érett, komplex módon tudnak szólni a gyerekekhez és a szülőkhöz is egyszerre. Az első epizódhoz, ami a Veszekedő szülők címet viseli, készült el a Borka-füzetek első része. Ez az epizód azt próbálja bemutatni, hogy apró gesztusokkal hogyan tudunk segíteni azon, hogy a mesében látható konfliktushelyzetek ne váljanak valós, tényleges konfliktusokká, felejthetetlen mindennapi perpatvarokká. Ezeknek a helyzeteknek a kitalálásában nekem elképesztően jó minta a férjem, aki egy-egy gesztussal, humorral nagyon jól tudja oldani ezeket a helyzeteket.

Szerintem az is nagyon fontos, hogy nem egy ideális családról beszélünk, tehát nem arról van szó, hogy minden fekete-fehér, és csoki folyik a szökőkútból. Borka történeteiben tényleges, mindennapi problémák jönnek elő. Nekem négy lányom van, és amikor megszületett a második gyermekünk, abszolút megéltük annak nehézségét, hogy megszületik a kistestvér. Az első lányunk az átlagnál háromszor jobb, nyugodtabb gyerek volt, sokat aludt, sokat evett, minden ideális volt, és mint minden rendes szülő, mielőtt megszületett a kishúga, utána is olvastam, hogy ezt a helyzetet hogyan kell kezelni. Tehát azt gondoltuk, hogy minden problémamentesen fog zajlani. Ehhez képest amit megéltünk, az igazi kihívás volt: az a mondat, amit Borka szájából a mesében hallunk, hogy a kistestvéreket „Vigyük vissza a kórházba!”, az a legenyhébb mondat volt, amit megéltünk. Aztán persze megtanultuk, hogy ez teljesen normális reakció, de jó, ha ezekről ilyen játékos formában a szülők is értesülnek.

Amikor a műsorszolgáltatók a rajzfilm korosztályát kérdezik tőlem, akkor azt mondom, hogy ez a 4-8 éves korosztály, de valójában tényleg azt gondolom, hogy ez egy „családi mozi”. Az én célom az volna, hogy üljön oda a gyerek mellé a szülő, és beszélgessenek ezekről a dolgokról. Például a családi történetekről, az alapvető családi viszonyokról, hogy ki is az a nagynéni, vagy ki az a komaasszony. Fontos, hogy ezek a történetek velünk éljenek, a részünket képezzék. A könyv is erről szól, hogy sok-sok kérdéssel járjuk végig a saját történeteinket, és vegyük elő saját ereklyéinket, családi legendáink darabjait.

– Borka történeteiben szorongást kiváltó helyzetekkel is találkozunk, veszekedő szülőkkel, túl sok figyelmet igénylő kistestvérrel stb. Hogyan segítenek a filmek ezekben a helyzetekben?

– Példákat szerettünk volna mutatni. Egyrészt azért, hogy miközben látjuk egy-egy helyzetnek a mesebeli feloldását és megoldását, elkezdünk gondolkodni a saját példáinkon. Másrészt viszont, ha valakinek nincs saját példája (mert mondjuk nem látott otthon szerető szülői konfliktusmegoldást), az sem szégyen, lásson itt példákat. Szerintem a mai kor egyik legnagyobb tragédiája a széthullott családok: olyan értelemben is, hogy a generációk már nem élnek együtt, ahogy korábban, és a válóperek szempontjából is. Én például a lányaim baráti körét látva rendkívül nehezen élem meg ezeket a helyzeteket, minden egyes válást elsiratok. Egy gyerek még akkor is, ha a szülei nagyon intelligensek, tragédiaként éli meg ezt a helyzetet, mert széthullik valami körülötte. Ha a történetek által, amelyek a régmúltból hoznak elő helyzeteket, mintákat, tudnak kapaszkodókat találni, amik tudattalanul beszívódnak az életükbe, akkor mégiscsak kapnak valami kapaszkodót.

– Hogyan támogatjátok meg az üzenetet a történet zeneiségével, a zenei motívumokkal?

– A film zenéjét a Kiscsoport együttes készítette, amiben a férjem is játszik. Fontos volt számunkra, hogy ne konzervzenét tegyünk a történet alá, hanem valódi hangszerekkel, valódi zenészek által előadott, kifejezetten erre a produkcióra komponált zenét készítsünk, ezzel is erősítve a film minőségét és színvonalát.

– Nagyon szép a Borka-világ grafikája is. Hogyan sikerült a verbális és a vizuális oldalt így összehangolni?

– Hosszú keresés volt, amíg megtaláltam Megyeri Annamáriát, a könyv és a film illusztrátorát. Egy teljesen véletlenszerű találkozás volt, kitűzőt vettem a lányaimnak, elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy három kislánya van, és varázslatosak a munkái, ráadásul a férje animátor, s az az álmuk, hogy rajzfilmet csináljanak. Ők egy olyan képi világot tudtak teremteni ennek a történetnek, amilyen az én fejemben élt.

– Borka történeteit végül nemcsak mesekönyves és filmes formában jelenítettétek meg, hanem készült baba-mama munkafüzet is, és ott a honlap, a blog, tehát tulajdonképpen egy komplex kis Borka-világot hoztatok létre…

– Nagyon sokat dolgozunk azon, hogy valóban egy teljes világ legyen, egy komplex történet. Ezért hoztuk létre a borkavilaga.com honlapot is, amelyet az EMMI család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, Novák Katalin támogat. Szerettünk volna egy olyan oldalt megalkotni, ami nem csak a szülőknek szól. Ahová ha a gyerekek ellátogatnak, a meg-megmozduló vizuális elemek segítségével könnyen elérik és megtalálják rajta a különböző lehetőségeket. Így például, míg az egyes népviseleteket a szülők számára leírva ismertetjük, addig a gyerekek egy öltöztetős játékkal találkoznak, ahol Borkát öltöztethetik a különböző viseletekbe. Aztán ott vannak a baba-mama füzetek, ami megint csak nagy öröm számomra. Egy évig vezettem többedmagammal egy baba-mama klubot. Ez egy nagyon embert próbáló feladat, és minden tiszteletem azoké, akik ezt a közösség érdekében éveken keresztül csinálják. A füzetek létrehozása bizonyos értelemben előttük való tisztelgés is volt.

– A honlapon nagyon részletesen megismerhetjük Borka családfáját, családtagjait. Valós szereplőkről van szó vagy alapvetően fiktív történetről? Kicsoda tulajdonképpen Borka? Négy lányod van, adott lenne, hogy valamelyikükről formázd a karaktert…

– Borka története abszolút fiktív történet, de persze van benne egy-egy olyan szál vagy helyzet, amihez az ötletet a valós életünkből merítettem. Konkrét szereplői megfeleltetések viszont nincsenek. Borka apukájának például én egy olyan figurát akartam teremteni, aki nagyon játékos, nagyon szerethető, viszont az anyukával van egy családi háttérből adódó társadalmi különbség is köztük: míg az anyuka értelmiségi családból jön, a felmenői orvosok voltak és ő maga is állatorvos, az apuka egy kőbányai hajós családból származó úszóedző. Ezzel a különbségtétellel, ami sok családban konfliktushelyzetet teremt, pont azt szerettük volna megmutatni, hogy a szeretet, az intimitás és a humor ezeket a különbségeket és nehézségeket is le tudja győzni. Ennek kifejezésére rejtettünk el a második részben olyan apró mozzanatokat, amikor például az apuka a munkából hazaérve megcsókolja az anyukát, vagy amikor lefektetik a gyerekeket, akkor is átkarolja. Hasonlóképpen az első részben a konfliktusos helyzet megoldása, a zsörtölődő dédmama „leszerelése” gyengéd humorral történik: dédpapa táncra perdíti a házsártoskodó dédmamát. Ezeknek a mintáknak a megmutatására nagyon tudatosan törekedtünk.

– Milyen tervetek van még Borka világával, mi várható még?

– Az az álmom, hogy el tudjuk készíteni a Borka-sorozat mind a 26 részét. Eddig 13 epizód van kidolgozva, s még 13-at szeretnénk. De ehhez támogatókat és külföldi partnereket kell találni. És szeretnék hozzá egy egyperces epizódokból álló minisorozatot is készíteni, ami egy családi ki-kicsoda lenne. Borka családján keresztül mutatnánk be a családtagokat, s akkor itt a gyerek meg tudná tanulni, hogy ki kicsoda az unokatestvértől az üknagynéniig. Megmutatnánk, hogy mi az, amit kapott tőlük Borka, s itt el tudna gondolkodni azon, hogy ő mit kapott az egyes családtagjaitól. Ez lehet egy fizikai tulajdonság, például a szeme színe, lehet egy konkrét tárgy, amire emlékszik, hogy ettől vagy attól a rokontól kapta. S lehet egy konkrét tudás is. Az én lányaim például az anyukámtól tanulták meg, hogy amikor felvesszük a kabátot, meg kell fogni a kardigán ujját, ha nem akarod, hogy felcsússzon. Ez egy egészen pici tudás, de ezeket egy egyperces minisorozatban jól be lehetne mutatni, s ezzel is tudatosítani, szorosabbá tenni a családi kötelékeket.

A másik nagy álmom, hogy szeretnék diafilmet is gyártani ezekhez a történetekhez, mert ennél a formánál fontosnak tartom azt az üzenetet, hogy egy kicsit lassuljunk le, adjunk időt egymásnak. Szerintem itt, Kelet-Európában a diafilm az egyik szimbóluma az intim családi együttlétnek. És persze szeretnénk a munkafüzeteket is tovább vinni, a honlapot is megizmosítani kicsit, azzal is sok terv van. Tervezünk például kisfiúknak huszáros játékot készíteni, és elindultak a blogok is a honlapon.

– A Borka-sorozat eddigi filmes epizódjai a Magyar Média Mecenatúra program Macskássy-pályázatának jóvoltából készülhettek el. Mit gondolsz a mecenatúraprogamról?

– Benkovits Bálinttal, az első rész társrendezőjével együtt óriási lehetőségnek tartjuk, hogy a médiamecenatúra bizalmat szavazott nekünk, és tovább építhetjük a sorozatot. Magyarországon amúgy is nagy hagyománya van a néphagyományra, népdalokra, mondókákra épülő történeteknek és énekelt verseknek, Grylluséktól kezdve, sőt, már Weöres Sándor óta. Nagy erősségei ezek a magyar kultúrának, rengeteg vers, irodalmi örökségünk és népi hagyományaink kerülnek be ebben a formában a gyerekek világába. Fontos, hogy ezek eljussanak a közönséghez, amihez viszont támogatások kellenek. A mecenatúraprogramnak köszönhetően életre kelhetnek olyan alkotások, amelyek szerethetők, megszólítják a gyerekeket, s nem csak az íróasztal fiókjában porosodnak.