A málenykij robot áldozataira emlékeztek Salánkon

Történelmünk egy nehéz és fájdalmakkal teli időszakát idézték meg a salánki lakosok december 2-án. A település lakói minden év novemberének végén vagy decemberének elején gyűlnek össze a falu központjában található szoborparkban, hogy néhány szóval és főhajtással adózzanak az áldozatoknak.

A szoborparkban egy hatalmas sziklatömbre erősített réztáblán a sztálini terror salánki áldozatainak nevei olvashatóak, melyet 1989-ben állított a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Salánki Alapszervezete. A táblán 59 féri neve olvasható, akik sosem térhettek vissza családjukhoz, s akiknek a háromnapos munka az életükbe került.

A KMKSZ Salánki Alapszervezete nevében Kalanics Éva, a szervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

A vendégek közül elsőként Barta József, a KMKSZ alelnöke, a megyei tanács első elnökhelyettese mondta el gondolatait és elevenített fel számos történelmi momentumot. Mint mondta, az 1944-es események mélyen belevésődtek az utókor, főként az érintett családok emlékezetébe. A szörnyűségeket pedig nehezen vagy egyáltalán nem lehet elfelejteni. „Ma is vészterhes időket élünk” – mondta. Jelenleg nem fizikai fájdalmakat és nehézségeket kell ugyan átélni a helyi közösségnek, azonban a politikai helyzet súlya mély nyomokat hagy a mindennapokban is. De a kárpátaljai magyarság nincs egyedül, nincs magára hagyva. Mert minél nehezebb a helyzet, az anyaország támogatása annál nagyobb és erősebb lesz. Az utóbbi években a magyar kormány számos területen igyekezett támogatni az itteni magyarokat, hogy minél többen boldogulhassanak szülőföldjükön. Ez a támogatás pedig nem szűnik meg. Beszéde végén kitartást kívánt a helyi közösség lakóinak.

A település lelkészei is bíztató szavakkal szóltak a jelenlévőkhöz, valamint az isteni gondviselés tényére világítottak rá. Hiszen abban az időszakban egyedül az ima és a hit lehetett sokaknak a támasza és reménysége. S talán Isten gondviselésének köszönhető az is, hogy a deportálások „csak” a férfiakat érintették.

Kész Barna történész a régi korok történelmi eseményeit idézte, azon időszakokat, melyek a Kárpát-medencében élő magyarság megsemmisítésére irányultak. A magyarság mindig túlélte ezeket a törekvéseket, a letiport nemzet újra talpra állt és folytatta küzdelmes életét. Ugyanez történt a deportálások idején, amikor tömegesen irtották ki a magyar férfiakat, amikor családok maradtak férj, apa nélkül. Azonban az élni akarás erősebb volt mindig, és a kárpátaljai magyarság talpra állt akkor is. Ugyanezt kell tennünk a jelenben is. A történelem nehéz időszakaira emlékezve kell átélni és túlélni a jelenlegi nehézségeket, hogy abból és azáltal megerősödve léphessünk túl.

A rendezvény további részében a Salánki Mikes Kelemen Középiskola végzősei olvastak fel néhány idézetet, melyek a táborokban élők gondolatait, fohászait idézték.
Az esemény végén nemzeti imánk, a Himnusz eléneklése után a megemlékezők elhelyezték a kegyelet koszorúit az emlékmű előtt.

Gál Adél
Kárpátalja.ma