A nap verse: Finta Éva: Évfordulóra

Tizennyolc éve már halott apám
s én elfelejtem lassan bűneit
csak sorsa keserves fejezeteire emlékezem
s hogy milyen fiatal volt még benne a férfi
milyen töretlen tűzben égett a lelke
s milyen hatalmas volt ebben a törpe sorsban.
Sosem nőtt fel, mert sosem volt gyerek
és férfivá sem érhetett ilyenképp
kamasz maradt, ötvenegyévesen
ráhökkenő, megbántott, ismeretlen
anyámmal sosem tudott felröpülni.
Anyám felnőtt volt őhelyette is
a játékos, elkényeztetett gyermek
szeppenten bújt az asszonysors mögé
riadtan bújt a nagy ijedelembe
hogy most már neki végleg s egymagában
kell felnőtté lennie, mindörökre.
Forrás: extra.hu