A nap verse: SZABÓ BOGÁR IMRE: BEREKI TÁJON (Körmendi Lajosnak)

„Ez itt a berek,
belebújhatsz,
üvölthetsz, sírhatsz, óbégathatsz
(csendben persze,
s vajon mersz-e?).

Őseid mind itt bujkáltak,
körbelengte a mocsárszag
őket.
Ringyes-rongyos, rossz gatyában
rőzsetűznél melegedve
régi regét regőlgettek,
nagy parázsnál babonáztak.
S mikor rájuk szállt az este,
leste őket farkas, medve.

Jöttek-mentek a tatárok,
nyelte őket vadvíz, árok,
rejtett gödör meg kelepce.
Hírük-hamvuk is belepve.

Őssejtjeid itt kutassad,
itt lapulnak a berekben
fűben-fában,
ott, ahol az ingovány van,
és alatta:
titkod kulcsa zárva magban.”

(Együtt folyóirat, 2004/4)
Forrás: kmmi.org