A nap verse: Vári Fábián László: Fecskehajtó kisasszony nyomában, Berekfürdőn

„Még alig sárgul a lomb,
még alig öreg az este,
de el van már láncairól
a hideg eső eresztve.

Lohol a sátán kutyája,
űzi az éjeken át
fecskehajtó Kisasszony
virító lába nyomát!

Fecskehajtó Kisasszony,
réges-régóta szeretlek.
Uszályod tartottam egykor –
én voltam az a gyermek.

Arcod azóta se láttam,
s az őrökkel várom a reggelt,
hogy lobbanjon kékbe az ég,
ha szemed bolygója felkelt.

De válik az ág a levéltől,
vénül, botlik az este,
mert el van már láncairól
az öreg idő eresztve.

Vízfüggönyt sző a szememre,
az Úristent is kerüli –
égre szánt szent madarát
a föld porába veri.

Árva a szép sarjú fecske,
gunnyaszt a berki madárka,
csak bámul az ablak iránt,
s lefelé húzza az árnya.

Felvenném tenyerembe,
kis szíve meg ne szakadna,
hű tehenünk, a Tündér,
hogy véres tejet ne adna!

De akit porral jelöltek,
hogy jön az égi madárhoz?
Meg kell hogy hajtsa a térdét,
mint aki készül imához.

Mondják, nem halál ez még –
ha Szent Mihály arca derül,
szárnya megkönnyebbedvén
az övéi után repül.

Nekünk meg Körmendi rendel
gyógyító vizű medencét,
s ha torkunk szárad a gőzben,
borért szalasztjuk Vincét.”

Forrás: (Együtt folyóirat, 2002/3)
Forrás: kmmi.org