A nap verse: Vári Fábián László: Mikor a gyerek

Mikor a gyerek elbitangol,
Nagyapja sokáig néz utána,
S jeleket ír a görbebottal
Maga elé a föld porába.
Az ábrák rendre elbeszélik,
Hogy a Fiút hiába várja:
Ferde záporok felszegezték
Egy üres útszéli keresztfára.
Csak bajsza rezdül, csak térde roggyan,
Mihelyt mögötte összesúgnak.
Maga sem érti, mi okból tette,
Hogy tengerit szórt a Fiastyúknak.
Kopott kalapja szemére billen:
Hogy is érhette ekkora szégyen!
De látni véli azt a keresztet
A pipafüst kékellő ködében.
Kézbe veszi az öreg vekkert,
Beállítja reggeli hatra.
S a temető fölött a lombok
Megrezzennek egy pillanatra…
Másnap, kezében görbebottal,
Mert hívja a harang új kenyérre,
Végigkopog egy üzenetet
A megváltó Isten nevére.

Forrás: kmmi-org