A tekéntetes úr Munkácson is meghódította a közönséget
2013. május 19-én, Munkácson, a Kárpátaljai Megyei Állami Orosz Drámai Színházban kezdetét vette Az Ukrajnai Nemzeti Kisebbségek Etnikai Színházainak, a FÁK-országok és Európai Uniós Országok Színházainak XIV. Nemzetközi Fesztiválja, melynek második napján a túlnyomórészt gyermekekből álló közönség a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadásában megtekinthette A tekéntetes úr c. mesejátékot, melyet Vidnyánszky Attilának, a színház főrendezőjének a felkérésére a budapesti koreográfus, drámapedagógus Gyevi-Bíró Eszter alkalmazott színpadra.
A székely miliőben játszódó, jóízű humorral átszőtt darab bonyodalma abból adódik, hogy a Kacsur András által megformált, életét jómódban, de agglegényként élő Zsadorján János nemes úr hozzá hasonlóan agglegény barátaival fogadást köt: aki egy éven belül nem nősül meg, pénzt köteles fizetni a többieknek. Az idő telik-múlik, ám Zsadorján úr csak nem talál párra, s belebetegszik a gondolatba, hogy végül neki kell majd legubázni az összeget. Háznépe tagjai: három nénje: Mari (Vass Magdolna), Piri (Gál Natália) és Dzsenifer (Béres Ildikó), továbbá a kocsis, Jóska (Rácz József), Zsiga, az istállómester (Ferenczi Attila), Gáspár ispán (Ivaskovics Viktor), Csillag Juliska, a szolgálólány (Orosz Melinda), valamint a három öreg boszorkány nem is érti, mi a baja szeretett „tekéntetes uruknak”. S miközben segíteni akarnak rajta, megoldás helyett csak ügyetlenkednek mellette, komikusabbnál komikusabb helyzetekbe sodorva magukat és a földbirtokost.
Még a felcserhez is elviszik a városba, s a színmű egyik legkacagtatóbb jelenetében a tudatlan felcser elképesztő gyógymódokkal igyekszik orvosolni Zsadorján úr baját – persze, minden eredmény nélkül. Amikor híre jön, hogy hazatér a tekintetes úr, az őt a birtokra fuvarozó Jóskának elképesztő ötlete támad: útközben az udvarházat ért válogatott (bár természetesen légből kapott) tragédiákkal traktálja gazdáját, hogy annak annál nagyobb öröme legyen, amikor hazaérve minden a legnagyobb rendben fogadja. Hajmeresztő ötletével sikerül is kétségbe ejtenie szegény Zsadorján Jánost, aki csak otthonában nyugszik meg.
Azután kiderül, mi nyomasztja a „tekéntetes urat”, aki nősülési szándékkal felkeresi a három szomszédos eladó lányt. Ám a megnyerőknek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető leányzók olyan taszító hatással vannak rá, hogy valósággal elmenekül előlük. Saját udvarházában aztán végre felnyílik a szeme, rájön, ki az, aki igazán szereti őt, és hűséges párja lesz: Juliska, a szolgálólány. Megkéri hát a kezét, s lakodalmukkal véget is ér a történet.
A két főszereplő közül a Juliskát alakító Orosz Melinda mély átéléssel játszotta el a tekintetes úr iránt érzett olthatatlan szerelmét, miközben átérezve annak baját, odaadóan igyekezett segíteni rajta. Kacsur András pedig ugyancsak meggyőző erővel játszotta el a szolgálólány érzéseit hosszú ideig észre sem vevő, nem túl figyelmes, határozatlan Zsadorján Jánost, akinek viszont végül csak felnyílik a szeme, s megteszi a színdarabban látható első határozott lépését: feleségül veszi Juliskát. Az alakok megformálásában felismerhető volt a jellemkomikum, a jelenetek megszerkesztésében pedig a helyzetkomikum, melyek együttesen kacagtató másfél órát szereztek a közönségnek. A székely néprajzból és folklórból vett ének-, zenei és táncbetétek pedig még színesebbé tették a tökéletes professzionalizmussal előadott darabot, s a színészek játékán látszott, hogy ők is éppúgy élvezték a színmű előadását, mint a közönség a mesejáték megtekintését.