Blaha Lujzát kísérte, Gárdonyi Géza barátja volt – ungvári temetőben nyugszik Lányi Géza cimbalomművész

Az ungvári Kapos utcai temetőben található az a több mint százéves, viszonylag épen maradt sírkő, melyen Lányi Géza neve áll. A sírkő jelenleg a földön hever, az állapotából ítélve valószínűleg nem érte rongálás. Talán az idő kezdhette ki a talapzatát. Az egyik közeli sír szélén hatalmasra nőtt fa áll, az is elképzelhető, hogy a vastag törzs döntötte le a síremléket.

Mindenképp fontos lenne mielőbb kideríteni, melyik sírhoz tartozik, hogy visszakerülhessen eredeti helyére a századforduló egyik leghíresebb cimbalomművészének emlékét őrző sírkő.

Lányi Géza 1849-ben született Debrecenben. 1859-től 1861-ig a Nemzeti Zenede növendéke, majd az ungvári gimnázium zenetanára volt. 1885-ben a Népszínház cimbalomművésze lett, ahol Blaha Lujza a kedvenc cimbalmosának tartotta, ő kísérhette a nemzet csalogányának énekét a népszínművekben. „A magyar nóta csendes bánkódását, kedves enyelgését, szilajkodó táncolását zamatosan, elevenen, tüzesen tolmácsolta” – írja Lányiról a Magyar Színművészeti Lexikon.

A Népszínház élén történt igazgatóváltás után Lányi megvált a színháztól, és élete hátralévő részében vidéken tartott hangversenyeket.

Ungváron halt meg 1908-ban, a Kapos utcai temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírkövét 1910. november 1-jén leplezték le.

Lányi Géza tehetségét a korabeli művészvilágban Dankó Pistáéhoz hasonlították. A két cigányzenész jól ismerte egymást, s habár olykor irigykedtek egymás sikereire, barátságukat nem mérgezte meg a rivalizálás és az uszítás sem, hiába próbálták néhányan összeugrasztani, egymás ellen hergelni őket.

Mindkettejüket nagyra tartotta a közismerten zenerajongó Gárdonyi Géza. Dankó számára több mint ötven dalszöveget írt az Egri csillagok szerzője, a többi közt egy Lányit méltató darabot is, amelyhez a híres prímás vonakodva szerzett zenét. „Hét országban nincsen olyan cimbalmos/ Mint a híres Lányi Géza cimbalmos…” – szólt a nóta.

A két zenész művészféltékenységgel és élcelődésekkel fűszerezett barátságáról szól A két dudás egy csárdában című anekdota, melyet Gárdonyi vetett papírra, s az Aranymorzsák (1935) című válogatáskötetben jelent meg. Eszerint az Új Idők által kiírt népdalszerzői pályázaton – ahol Gárdonyi is elnökölt – az első és második díjat Dankó és Lányi nyerte el, de meglepő módon az eredmény mindkettőjüknek csalódást okozott.

Gárdonyi Józsefnek a híres apjáról szóló életrajzi kötete, Az élő Gárdonyi (1934) is megemlékezik Lányiról, s az író közeli barátai közé sorolja a jeles cimbalomművészt.

Az országos hírű zenész Ungváron töltött éveiről sajnos alig tudható valami. Bizonyára vidékünkön is ismerték játékát és értékelték tehetségét, ezt bizonyítja, hogy sírkövét az ungvári Gyöngyösi Irodalmi Társaság állíttatta.

Hidi Tünde
Kárpátalja.ma