Hazaszeretet és magyarság ott, ahol nehéz magyarnak lenni
Fehérgyarmaton 2011. szeptember 17-én 18 órai kezdettel vette kezdetét a Kulturális Örökség Napjai és a Szakrális Művészetek Hete a fehérgyarmati római katolikus templomban. Béres Ildikóval, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művésznőjével Ruszki Gábor plébános, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja beszélgetett a hazaszeretetről, s arról, milyen magyarnak lenni Ukrajnában.
Kárpátalján hivatásos színházi társulat az 1990-es évek elejéig egyáltalán nem létezett. A színházat Vidnyánszki Attila álmodta meg, és hozta létre a kárpátaljai 100-120 ezres magyarság számára. S a kezdeti nehézségek ellenére – támogatók hiánya, iskolák tornatermeiben kellett próbálni, stb. – a színtársulat számos szakmai sikereket ért el. A megalakulást követően nem sokkal, még 1993-ban felléptek a Kisvárdán megrendezésre kerülő Magyar Színházak Fesztiválja találkozón, ahol Shakespeare Szentivánéji álmát megvalósítva a zsűri különdíját nyerték el. Amikor pedig Ruszki Gábor Kisvárdán volt káplán, és részt vett a színháztalálkozón, megdöbbenve tapasztalta, hogy olyan kirobbanó előadást tudtak produkálni kevés jelmezzel, és kevés színházi kellékkel, hogy hazavihették a közönségdíjat.
A nehézségek ellenére is elmondható, hogy ezen kis színház, a beregszászi nemzeti színház sikert sikerre halmoz, hiszen az elmúlt évek alatt több mint negyven díjat tudhatnak magukénak. A színészek pedig kitartanak „jóban-rosszban”, s az sem töri le kedvüket, lelkesedésüket, kitartásukat, ha mondjuk az Ikarus buszuk útban Finnország felé lerobban, vagy ha az anyagi nehézségek miatt saját ruhájukban játszanak. S nem utolsósorban, megtartják magyarságukat. Ahogy Sajó Sándor írja Magyarnak lenni c. versében: „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! Magyarnak lenni nagy szent akarat, mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: Viselni sorsunk, ahogy meg van írva: Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva örök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön-örökké!”
Az estén orgonán közreműködött Tiba Zsolt szatmárcsekei református lelkész, aki a hely szelleméhez híven az ősi katolikus himnusz, a Boldogasszony anyánk orgonára írt variációt szólaltatta meg, majd Cezar Frank H-moll prelúdiumából adott elő részletet, és Bartók Béla Este a székelyeknél c. művével zárta az estet.
Felejthetetlen élményekben részesülhetett mindaz, aki egyházközségünk e rendezvényét megtisztelte jelenlétével.
Dr. Kádár Brigitta
Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége
Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye
www.romaikatolikusfgy.5mp.eu