Hogyan lett a patikussegédből a világ egyik legnagyobb drámaírója?

A Henrik Ibsen féle patikában pálinka készült, az emberek inkább társalogni jártak oda, sem mint gyógyszerért. Ibsen három ízben is járt Magyarországon, egyik lelkes tanítója Jászai Mari volt.

Henrik Johan Ibsennek nem sok választása volt 15 évesen.
Egy elszegényedett kereskedőcsalád fiaként, apja halála után kénytelen volt felcserélni az iskolapadot a biztos megélhetéssel kecsegtető patikusi pályával. Szinte gyerekként került el szülővárosából Skienből a tengerparti kikötővárosba, Grimstadba, bizonyos Reimann helyi gyógyszerész mellé segédnek. A kisvárosban felbukkanó vadászok, kereskedők ritkán voltak betegek (ha igen, akkor sem gyógyszert kerestek), ezért a patikus és segédje főként jófajta pálinka előállításával foglalkozott. A városi patika így aztán találkozóhely lett, az emberek érthető oknál fogva szívesen múlatták itt az idejüket.

Ibsennek azonban túl sok dolga így sem akadt, így a kíváncsi és érdeklődő nagykamasz szívesen olvasott, tanult nyelveket, mire “kijárta” a patikusi iskolát már egész jól beszélt németül, angolul, franciául. Ibsen már itt megpróbálkozott a versírással, s talán nem is tudnánk ennek az időszaknak a verseiről, ha meg nem írja 1849-ben a magyar szabadságharcot elsirató elégiáját Til Ungarn (Magyarországhoz) címmel.

“Magyarországról nem dörög felénk a harci lárma már!
A csatatérről sóhajok és haldoklók jajszava száll,
hozza az éji csöndön át a hírt, a búskomort, a gyért,
hogy nincsen többé a magyar, utolsó harca végetért”

Ibsen huszonévesen már Oslóban él, itt jár egyetemre, amelyet azonban nem fejez be. 1850-ben megírja első drámáját, a Catilinnát, amit azonban nem sikerül színpadra állítani. Lapot alapít, verseket és drámákat ír, a modern színházról vallott nézetei is publicitást kapnak (saját lapjában)1851 és 1857 között a bergeni színház rendezője,dramaturgja és házi szerzője volt. Első drámaírói korszakának munkái főképp a norvég történelmi múltból és mondavilágból táplálkoznak. 1852-ben tanulmányutat tett Koppenhágában és Drezdában. 1855-ben mutatták be Östraati Inger asszony című drámáját. A következő évben készült el A solhaugi ünnep.

1858-ban megnősült. Később újra Krisztiániába költözött, mert elfogadta az itt alakuló Norvég Színház művészeti vezetői állását. Csekély fizetése és a rendszertelen folyósítás komoly adósságot halmozott fel. A színház 1862-ben csődbe is ment, így Ibsen pénz és állás nélkül maradt feleségével és kisfiával. Ebben az évben készült el A szerelem komédiája című műve.

Rómába, Münchenbe, Drezdába utazik, itt készülnek el jelentős drámai (Peer Gynt. A császár és Galileus, A társadalom támaszai, Nóra (Babaszoba), Kísértetek, A vadkacsa, Rosmersholm, Hedda Gabler , Norvégiában azonban meglehetősen vegyesen, sokszor komoly felháborodással fogadják műveit. Végül az 1880-as években bekövetkező német siker meglágyítja a norvégok szívét, lassacskán elfogadják drámáit. Talán ennek köszönhető, hogy 1891-ben, két évtizednyi emigráció után végül hazatelepül.

Egyébként ez az az év, amikor Budapesten is megfordul, a Nóra bemutatására érkezik. A darab főszerepét Jászai Mari alakítja, és ő lesz az, akivel Ibsen szoros barátságot köt, lévén a színésznő jól beszélt németül. Ő tanítja majd néhány hétig magyarra Ibsent, a mester pedig norvég nyelvre a színésznőt.

Ibsen utolsó éveiben még egy agyvérzés és bénulás után is alkot, végül 1906. május 23-án halt meg a mai Oslóban, épp 111 évvel ezelőtt.