Hungarikumok: a köcsögduda

A köcsögduda dörzsöléssel megszólaltatott membranofon hangszer. Cserépfazék (köcsög) – ritkábban egyéb edény – száját disznóhólyagból vagy vékony bőrből készült membránnal kötik be. A membrán közepéhez 1–2 arasznyi hosszúságú nádcsövet rögzítenek. A nádat nedves vagy gyantázott ujjakkal dörzsölik. A membrán átveszi és továbbítja a rezgést: morgó hang keletkezik. A játékos a nádat legtöbbször csak a membrán felé, e sűrűbb – gyorsabb – tempóknál mindkét irányba dörzsölte. rezgéseket továbbító nádvessző helyett használhattak hengers fapálcát vagy akár kukoricaszárat is. Állva a kar alá szorítva vagy térd között játszottak rajta.
Höppögő, köcsögbőgő, szötyök, köpü, huhogó döfü, néven is ismerik. A köcsögdudát Nyugat európai országokban is ismerik.
Rendszerint citera vagy valamilyen fúvós hangszer mellett szólaltatták meg. Brummogó hangja miatt bőgőzésre is használták. Az Alföldön ezért köcsögbőgőnek is nevezték.
Forrás: magyarvagyok.com