Kárpátaljai résztvevők is lesznek a 18. Beregi Ünnepi Héten

A történelmi, egykori beregi vármegye kárpátaljai területéről is lesznek résztvevői a 18. Beregi Ünnepi Hét kulturális rendezvénysorozatnak, amelyet május 12. és 18. között rendeznek meg Vásárosnaményban és Csarodán.

A szervezők tájékoztatása szerint május 12-én, hétfőn, a nyitónapon aláírják a beregi térség két legnagyobb települése, Vásárosnamény, illetve a határon túli Beregszász közötti a testvérvárosi megállapodás szándéknyilatkozatát.
Ezt követően fotókiállítás nyílik Vásárosnamény történetéből a helyi Beregi Múzeumban, ahol konferenciát is rendeznek Mi lesz veled Kárpátalja? címmel.
A közeli Csaroda település könyvtárában beregszászi költők, Lőrincz P. Gabriella és Bakos Kis Károly mutatkozik be.
A Vásárosnaményhoz tartozó Gergelyiugornya művelődési házában este a Kontársulat és a Beregszászi Magyar Népszínház közös Csalfa asszony, csalfa férj című előadását láthatják a színházkedvelők.
Május 13-án a vásárosnaményi Lónyay Étekházban Gasztronómia és turisztika Kárpátalján címmel rendeznek idegenforgalmi konferenciát, kárpátaljai ételbemutatóval együtt.
A programban szerepel helytörténeti vetélkedő és könyvbemutató, zongoraverseny, szavalóverseny, sportprogram is. Május 18-án kárpátaljai festők alkotásaiból nyílik kiállítás és a Kassai Thália Színház Csao bambino című előadása zárja a rendezvénysorozatot.
Az egykori Bereg a tatárjárás előtt beregi erdőispánság volt, 1299-ben lett nemesi vármegye, s a ma Ukrajnában található Munkács volt az első központja. A 16-17. században a Felső-magyarországi Kapitányság része volt a térség, majd átengedték 1606 és 1645 között az erdélyi fejedelmeknek. A karlócai békekötés után a Magyar Királyság területe lett Bereg, 1867-1918 között Beregszász volt a székhelye. Azt követően Észak-Bereg nagy része Csehszlovákiához tartozott, amit a trianoni szerződés erősített meg 1920-ban, de később a terület volt Románia és a Szovjetunió része is, most pedig Ukrajnához tartozik.
A Magyarországon maradt kisebbik megyerésznek 1923-ban Tarpa lett a székhelye, majd Szatmár és Ugocsa vármegyék „maradékával” alkotott Szatmár-Bereg megyét mátészalkai központtal. A 2. világháborút követően Szabolcs-Szatmár megye része lett „csonka Bereg”, és a rendszerváltást után kapta vissza a nevét a közigazgatásban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elnevezésében.