Kárpátalján Alekszander Duhnovics emléknapot fognak tartani

Jevhen Zsupan képviselő javaslata alapján a Kárpátaljai Megyei Tanács 96 igen szavazat mellett, határozatot hozott Olekszandr Duhnovics, a ruszin „nemzetébresztő” tiszteletére tartandó emléknapok beiktatásáról. A Megyei Tanácshoz benyújtott indítvány szerint Duhnovics tevékenysége nagy hatással volt a régió kulturális fejlődésére, ezért több társadalmi szervezet is fontosnak tartja, hogy Kárpátalján évente hivatalos keretek között rendezzenek tiszteletére emléknapot – írja a zakarpattya.net

A XIX. század első felének legnagyobb jelentőségű ruszin alkotója Duhnovics Alekszander. A zempléni származású Duhnovics középiskoláit Ungváron és Kassán végezte, majd teológiát tanult Ungváron.

Előbb a püspöki irodában dolgozott, majd az ungi alispánnál, Petrovaynál nevelősködött. Két év vidéki lelkészi munka után újra Ungvárra került szentszéki jegyzőnek, végül eperjesi kanonokká nevezték ki. 1843-tól egy évtizeden át Eperjest a ruszin szellemi élet központjává tette, ahol 1850-ben irodalmi társaságot is alapított, ezt azonban a hatóságok hamarosan betiltották. Elsősorban népe kulturális felemelkedését célozta munkássága.

Udvari István egyik könyvismertetésében kiemeli, hogy Duhnovics korai munkássága a korabeli magyar irodalom szerves hagyományaiból építkezett. Indulásakor az etnikai nemzetfelfogás egybeesett a soknemzetiségű Magyarország iránti cselekvő patriotizmussal. E hungarus-tudat jegyében igyekezett tehát tehetségét e közösség hozzá közelebb eső népcsoportjának szolgálatába állítani. Első műve (Olvasókönyvecske kezdők számára. Buda, 1847) gazdag és változatos, kevert egyházi szláv és ruszin nyelven írt munka. A tanulók szívesen forgattak, mivel mind nyelvét, mind történeteit jól értették.

A szerző kétezer példányt ingyen osztott ki a tanulók számára. További könyvei, elsősorban a tanítóknak szánt Rövid földleírás fiatal ruszinok számára, valamint imakönyve, drámája, és a ruszinok dicső múltjáról szóló romantikus írása egyaránt a nemzeti tudat és önismeret fejlesztését kívánták szolgálni.

Az utókor elsősorban, mint költőt ismeri, hiszen az ő nevéhez fűződik a ruszinok két, nemzeti himnuszként is számon tartott verse. Az első („Kárpátalji ruszin népem / Elég volt az álomból”) valóban himnikus, az Istenhez fohászkodó ima. A másik („Ruszin voltam, vagyok, leszek, / Én ruszinnak születtem.”) a legnagyobb hatású ruszin vers, nyílt hitvallás a költő nemzetisége, népe mellett. Mozgósító hatása igen jelentős, felkeltette az érdeklődést a ruszin értelmiségben saját népe és nyelve iránt.

 Forrás: S. Benedek András: A gens fidelissima: a ruszinok. Budapest, 2003. //