Magyarként minden földön

Tizenöt éve ezen a napon hunyt el Wass Albert, erdélyi magyar író és költő, akit bármilyen országba sodort is a sors, mindenütt ugyanaz a rendületlen magyar hazafi maradt. Mai napig tartó népszerűségét jól jelzi, hogy 2005-ben A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották.
2005-ben A Nagy Könyv című felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét beválasztották a legnépszerűbb 12 magyar regény közé, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepelt: az Adjátok vissza a hegyeimet!, és a Kard és kasza.
Wass Albert Válaszúton, Kolozsvár közelében, a Bánffy-kastélyban született 1908. január 8-án, múltjukat az Árpád-korig visszavezetni tudó arisztokrata család sarjaként. Írásai már a diák évek alatt megjelentek különböző újságokban, első verseskötetét 19 éves korában publikálta. A fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg.
Ennek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült (ezt a díjat 1940-ben is megkapta) és több irodalmi társaság is, mint például a Kisfaludy Társaság, valamint az Erdélyi Helikon tagjává választotta. Novellái számos irodalmi folyóiratban kezdtek el megjelenni. Új regényei jelentek meg további elismerést hozva számára. 1935-ben a család nyomására, a birtok megmentésének érdekében feleségül vette unokahúgát Siemers Évát, aki hat gyermekkel ajándékozta meg a költőt.
1936-ban nagyapja halála után átvette annak egyházi tisztségét és az erdélyi magyar református egyház kerületének főgondnoka lett. A vallás élete végéig fontos volt számára. A második bécsi döntés alapján Erdély Magyarországgal szomszédos azon részei, ahol a románok kisebbségben voltak, visszakerültek Magyarországhoz. Ez a család számára jó hírnek számított, hiszen a birtok is beletartozott a visszacsatolt területekhez.
A következő év elején a magyar hatóságok vadvédelmi ellenőrnek nevezték ki Dés településre. Két hónappal később pedig felkérték a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztőjének. Ez az időszak termékeny volt az író életében. Az első regénye megjelenése után még hat másik kiadását intézte el rövid idő alatt. 1942-1943-ban két összefüggő történelmi regénye Mire a fák megnőnek és A kastély árnyékában is megjelent.
1943. márciusban az Ellenzék szerkesztője bevonult katonának és őt kérték fel a helyettesítésére. Július 1.-én két német Gestapo tábornok elfoglalta az irodát és cenzúra alá vonták a lapot, mire ő egyszerűen kisétált a hivatalából és visszavonult a hegyi menedékbe. A németek keresni kezdték, ezért a család régi barátjának, Veress Lajos tábornok tanácsára önkéntesként aktív szolgálatra jelentkezett.
A királyi magyar lovasság 9. ezredében szolgált és lóháton harcolt a szovjet tankok alakulatai ellen Ukrajnában. Karácsonyra odaveszett az ezrede. 1944 áprilisában Veress tábornok hadi segédjévé nevezték ki, aki ebben az időben a magyar antifasiszta földalatti mozgalom titkos vezetője volt. A második világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján a nyugati határt átlépve, az emigrációt választotta. Családjával együtt Németországba menekült.
Nehéz időszak vette kezdetét, alkalmi favágásból próbálta a családját eltartani. Nyáron gombát és fekete áfonyát gyűjtöttek az erdőben, aminek egy részét felhasználták, a többit a piacon értékesítve igyekeztek fenntartani magukat.
Laikus lelkipásztorként ekkor is szolgálata a szétszórt magyar protestánsokat. Ebben az időben születtek meg varázslatos meséi, amiket a gyermekeivel eltöltött idő alatt talált ki a fiúk szórakoztatására. Ekkor írta az Adjátok vissza a hegyeimet! Ez a háború után Európa egyik legsikeresebb könyve lett, megjelent német, spanyol, holland, és angol nyelven is.
A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és magyar szolgálójának a kivégzését.
Emiatt a román hatóságok többször is kérték kiadatását, de 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Ez történt akkor is, amikor a Wiesenthal alapítvány tett feljelentést ellene, mivel azok között az emberek között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt. Az USA az ügy átvizsgálása után ejtette a vádakat.
Mivel Wass Albert elégedetlen volt azokkal a lehetőségekkel, melyeket íróként Hamburgban elérhetett és aggasztották a gyermekeire itt váró jövő lehetőségei is, úgy döntött, továbbmennek Amerikába. Feleségénél, Évánál TBC-t állapítottak meg, így ő nem tarthatott a családdal. Wass Albert a dajkával, Ágnessel és a négy idősebb gyermekkel folytatja a tortúrát. Éva az akkor még csecsemő Endrével a családjánál maradt. Végül – Éva és Endre nélkül – 1951 szeptember 21.-én megérkezett a New York-i kikötőbe. A család találkozott befogadó védnökével, W. G. McClain úrral. Éva továbbra sem gyógyult meg és az eltelt idő alatt Wass Albert beleszeretett pártfogója lányába, Elizabethbe. Beadta a válópert 1952 januárjában és összeházasodott a lánnyal.
Az Elizabeth családjától származó tejtermékek boltja nem volt jövedelmező, ezért azt eladták és az árát étterembe fektették. Elizabeth volt a szakácsnő, Ágnes a mosogató, a fiúk pedig felszolgáltak az asztaloknál. Albert volt a vendégváró, aki szabad idejében visszavonult írni a hátsó szobába.
1957 januárban állás ajánlatot kapott a Floridai Egyetemen, a nyelvi laboratórium vezetőjeként. Ugyanebben a hónapban megkapták az amerikai állampolgárságot is. Az 1956-os magyar forradalom első évfordulóján október 23-tól november 5-ig fiaival együtt fekete karszalaggal jelentek meg az iskolában, ezzel próbálva meg felhívni a figyelmet a vasfüggöny mögötti kis népek sorsára.
Közben néhány könyvet kiadott magyarul és angolul. Megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, a Dunai Kutatási és Információs Központot és a Dunai könyvkiadót. Nyugdíjba vonulása után minden idejét a regényírásnak és ez utóbbi három szervezetnek szentelte. Rendkívül termékeny írói időszak következett, többek között ekkor született meg a Kard és kasza, a Hagyaték, Karácsonyi üzenetek, Csillag az éjszakában című műve. Nicolae Ceaușescu elnökségének éveiben Romániában betiltották a könyveit.
1985 őszén Securitate-ügynököket küldötek át az Amerikai Egyesült Államokba. „Ezeknek egyik feladata az, hogy engem eltegyenek láb alól” 1987 márciusában meghalt Elizabeth. Wass Albert négy évnyi csendes magány után 83 éves korában újra megnősült. Új feleségével, Maryvel töltötte élete hátralevő szakaszát.
Művei több mint negyven évig, 1989-ig a vasfüggöny összeomlásáig ismeretlenek maradtak a magyar olvasók számára. A kormányváltás nyitotta meg a lehetőségét annak, hogy a fiúk apjuk műveit megjelentethessék Romániában és Magyarországon. Már 1987-től kezdtek el írásai megjelenni hazánkban. A könyvek bevételéből és alapítványi pénzekből vállalkozásokat hoztak létre, melyek keretében első lépésként 1996-ban 60 férőhelyes kollégiumot hoztak létre volt magyar diákok részére Szászrégenben, amit szintén itt, az árvaház megépítése követett.
1998. február 17-én Astorban (Florida) hunyt el. A magyar sajtóban elterjedt elmélet szerint öngyilkosságot követett el: a szájába vette a saját vadászpuskájának csövét s elsütötte a fegyvert. Az öngyilkosság okaként nehéz anyagi helyzetét említették, amibe akkor került, amikor szélhámosok kiforgatták a vagyonából. A teóriának ellentmond a puska mérete, amit egy kilencvenéves ember aligha bírt el. Valószínűbb, hogy gyilkosság áldozata lett. Hamvait kívánságának eleget téve szeretett Erdélyében, a Vécsi kastély kertjében helyezték örök nyugalomba.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu