Petőfisek Kárpátalján

,,Mi is éltetni akarjuk a maroknyi magyarságot…” – vallották a Kárpátalján járt ösztöndíjasok hazaérkezve küldetésükből, amikor a Magyarság Házában megrendezett záró konferencián megosztották társaikkal eredményeiket, tapasztalataikat, élményeiket.

Ukrajnában ma megközelítőleg 150 ezer magyar lakos él, jelentős részük szórványban. A városok közül Beregszászon laknak a legtöbben magyarok, közel 12 ezren. A Petőfisek tevékenysége azonban nem a tömbben élő magyarságra koncentrálódott, hanem a nehezebb helyzetben élőkre. Azokon a településeken teljesítettek szolgálatot, ahol a magyarok aránya jellemzően 20% alatt van.

Szárencsev Márkó Rahón és Körösmezőn az iskolai órarenden túl oktatta a gyerekeket magyar és angol nyelvre. A két településen összesen 55 diák jár magyar osztályba. Közülük talán egy sincs, akinek mindkét szülője magyar lenne, így gyakran ukránul beszélnek otthon. Így különösen érthető, hogy a helyi közösség vezetői folyamatosan harcolnak a magyar nyelvű oktatásért, jól jött tehát Márkó segítsége.

Gelei Botond maga is határon túlról származik, Árkoson született, Erdélyben. Így Karácsfalva nem volt számára teljesen idegen világ. A falu 400 lakosából 330 fő vallja magát magyarnak. A kis közösség vallási élete erős. A helyi líceum célja a magyar hagyományokon és értékeken nyugvó nevelési munka fenntartása, fejlesztése. Botond sokat segített az intézmény erősítésében – szó szerint is: ablakcserétől, burkolatlerakástól, tujaültetéstől sem riadt vissza. A gyerekekkel székelyföldi kirándulásokat tettek, ezzel is erősítve identitásukat, megmutatva, hogyan telnek a hétköznapjaik más területeken élő magyaroknak. Kulturális események és megemlékezések szervezése mellett íjásztanfolyamot, természetjáró kört hozott létre.

Aranyos Dominika Fanni – aki beszámolóját egy dal gitáros-énekes előadásával színesítette – Aknaszlatinán meghonosította a cserkészetet. A testi és lelki épülés nemzetközi mozgalmának 20 új követőt szerzett. A viski 8. számú Kölcsey cserkész csapat első felavatott tagjai közül maga a megálmodó, Dominika volt az egyik. Az így létrejött Tündérrózsa és Turul örs élete rendszeres kirándulással, emlékhelyek felkeresésével, kerékpártúrákkal telik azóta is. Minden ösztöndíjasnak feladata volt, hogy helyi gyerekek részvételével énekeljék el az ,,Örökségünk” dalt, és rögzítsék is videóra. Dominika munkájának minőségét jól jelzi, hogy a legötletesebb videóért járó 150.000 forintos díjat az aknaszlatinai Bolyai János Középiskola nyerte el.

Sümegi Nóra küldetése az volt, hogy a kárpátalján élő fiatalok közül minél többen megszeressék és megismerjék a néptáncot, és tanuljanak meg számukra új népdalokat.. Nóra munkájának egyik eredménye, hogy Beregrákoson megalakult a Vadrózsák Néptánccsoport, Munkácson pedig a Borostyán. Segítségével Beregrákoson több táncos kiskórust alakított, Munkácson pedig magán énekórákon foglalkoztak népdalokkal. Pályázati segítséggel és szegedi támogatással Nóra szerzett a táncosoknak táncruhát és cipőt. Az ,,Átal mennék én a Tiszán” népdalverseny és a ,,Szól a fülemüle” táncverseny Kárpátalja két legnevesebb magyar hagyományokhoz kötődő versenye, melynek célja, hogy a magyar anyanyelvű gyerekek összemérjék tudásukat, és megismerkedjenek különböző tájegységek kultúrájával. Nóra tanítványai nem csak, hogy új ruhákban léphettek fel, de remek eredményeket értek el.

Nóra azon kevesek közé tartozik, aki ösztöndíjasként újabb 9 hónapra visszatérhet eredeti állomáshelyére. Sok a tennivaló, az elkezdett folyamatokat ápolni kell – vallja a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa.