Száztizennyolc éve született mindenki Matula bácsija

1906. március 11-én Szatmárnémetiben született Bánhidi László színész, mindenki Matula bácsija.

Az első világháború idején szüleivel Szatmárban nehéz körülmények között éltek, egy apró kertet béreltek egy sásos tó partján. Itt kezdődött akácvesszővel, cérnazsinórral, tűből hajlított horoggal minden. Később a Szamosra, a Jelinek strand végében lévő sűrű indás vízre járt horgászni mogyoróvessző bottal. Édesanyjától elcsent selyem cérnából sodorta a zsinórt, a kaszából vágott horogkészítést patkószegverő cigánytól tanulta. Soha életében nem fogott nagy halat. „Életem legszebb emlékei a vizek partjához és a vízen élő emberekhez, történeteikhez kötődnek” – vallotta Bánhidi. 

A színész színpadi és filmes pályája még a második világháború előtt indult. Eredetileg teológiát tanult, a színészet nem érdekelte. A legenda szerint egy ismerősét kísérte el a Színművészeti Akadémia felvételijére, azt hitték, ő is jelentkező. Behívták, elmondattak vele egy verset, felvették. Csortos Gyula, a rendezők réme és a közönség kedvence egy általa nem kívánt inas szerepét inkább átadta Bánhidinak azzal a felkiáltással: „Az a hegyes orrú kapja meg a szerepet!”

Bánhidi 1938-ban szerepelt először mozifilmen (Pillanatnyi pénzzavar), addigra már évtizedes színházi tapasztalattal a háta mögött. Pályája ötven éve alatt tucatnyi vidéki és fővárosi társulatnál megfordult és olyan színészóriásokkal dolgozott együtt, mint Sulyok Mária, Darvas Iván, Sinkovits Imre vagy Mádi Szabó Gábor.

Bánhidi László remekül megformált filmes epizód- és karakterszerepei nem kevésbé maradnak emlékezetesek. Visszatérő rémálma volt, hogy miközben főszerepet játszik egy ötfelvonásos tragédiában, a negyedik felvonás előtt a nézők szó nélkül kivonulnak a színházteremből, és hiába kiabál utánuk, a nézőtér teljesen kiürül. 

Ő volt a Fekete István regényéből készült Tüskevár című filmsorozat szűkszavúan bölcs – Fekete István által egy valós emberről formált – Matulája, az Indul a bakterház furfangos öreg Koncz bácsija, a Huszárik Zoltán által rendezett Szindbád Búcsú bácsija, és nem utolsó sorban az 1980-as években a Bujtor István főszereplésével forgatott krimivígjátékok (A Pogány Madonna, Csak semmi pánik) ravasz nyugdíjasa, Matuska. Jellegzetes hanghordozását, iróniáját, humorát szinte mindegyik karakterfigura megformálásában remekül használta – szinte hallani is Bánhidi hangját és ízes beszédét.

Bánhidi mesélte egyszer egy interjúban, hogy egyszer épp akkor tért be a halászcsárdába a forgatás szünetében, de már a szerepre beöltözve, amikor a gátat javító vízügyesek is ott voltak és kérdezték tőle: ”Maga is a vizesektől van?”– „Nem. Én a fröccsösöktől” – érkezett a válasz amolyan önironikus Bánhidi-hangsúllyal.

A színpad mellett élete nagy szerelme a vízpart és a horgászat maradt, szinte az utolsó pillanatig. Sokszor kint maradt a forgatás idején éjszakára is, a szabad levegő és a víz közelsége miatt. Megannyi horgásztörténetet ismert, mindent tudott a halászléről, a halsütésről. Azon kevesek közé tartozott, akik jogot kaptak halfogásra a Duna csepeli szakaszán. Nyugdíjasként vásárolt egy kis vízparti telket a Csepel-szigeten, innen járt be a színházba és a filmgyárba. Hiába hunyt el 1984-ben, 78 évesen, a vele készült filmek, színházi előadások és általa megformált karakterek megunhatatlanok és örökérvényűek. 

Forrás: archivum.mtva.hu